Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

EGYUTTELOK Soknyelvű ország multikulturális központja Németek és szlovákok a reformkori Pest-Budán HEISZLER VILMOS „... Az utcán por, bűz, német szó, piszok..." - jellemezte a földi valóság PestBudáját esztétikai tankölteményében Arany János, nem éppen mennyei attribútumok közé illesztve az idegen nyelvet.

1 Az izmosodó magyar nacionalizmus - mint valamennyi társa - az egytörvényű, egynyelvű nemzet vágyképének bűvöletében magától értetődő természetességgel utasította el a középkori maradványnak érzett nyelvi sokszínűséget, s elérendő célként tételezte, majd fényes eredményként ünnepelte a főváros magyarosodását. Nyelvében, kultúrájában valóban nem volt csak magyar a Duna-parti kettős város: németek, szlovákok, szerbek, s tucatnyi kisebb népközösség tagjai keresték boldogulásukat az 1790-es évek óta egyre egyértelműbben fővárosi szerepet betöltő, s szinte amerikai tempóban növekvő Pest-Budán. E

z a fejlődés a XVIII. század erőgyűjtő évtizedei után a század végén gyorsult fel, nem elválaszthatóan attól az általános tendenciától, mely az ország középső területeinek dinamikus felfutását mutatta. Megint amerikai példával élve: a töröktől visszafoglalt területek hasonló kihívást jelentettek a Dunatáj vándorai számára, mint az Újvilág belseje az atlanti partvidékről induló pioníroknak. A XVIII. századi magyarországi telepesek KözépEurópa számos vidékéről érkeztek: délnémetországi parasztok, morvaországi zsidók, ausztriai kézművesek, földéhes szlovák hegylakók, régi otthonukba visszavágyó magyarok nyomták egyre délebbre a frontier-t, a kulturált Európa határvonalát a kiűzött török nyomában.