Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

ták azt a tényt, hogy a zsidóság félekezet s nem különálló nemzetiség. Az Egyenlőség neves publicistája, Silberstein (-Ötvös) Adolfs, cionizmust higgadtabban bírálta: „Nem magyar talajon fakadt, alig értjük ezt a mozgalmat, hozzá csatlakozni nem is fogunk. Nekünk meg van áldott magyar hazánk, nem keresünk újat. Itt élvezzük a szabadságot, a jogegyenlőséget. Belevontak a közéletbe, a hatalmi faktorok magukhoz fűznek, szeretet, tisztelet környez bennünket, mint mi is szeretjük és tiszteljük a nemzet egészét és egyeseit." (A sionizmus. Egyenlőség, 1896. július 11.) Silberstein állításaival egybecseng a magyar liberálisok egyik vezető lapja, a Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap cionizmussal foglalkozó írása: „Ma a felvilágosodásnak és formáinak: a törvényhozásnak, humanitásnak, keresztény türelemnek a jelszava az egyenlőség, a beolvadás, az elkeveredés, a nemzetté alakulás. Most kell-e a zsidóságot cióni ábrándokkal zaklatni, palesztinai álmokkal megzavarni...?" (Zsidóország. Budapesti Hírlap, 1897. szeptember 3.) A liberális nézetek tehát - függetlenül attól, hogy zsidó vagy nem zsidó oldalon hangzottak el - az integráció, nem pedig a szeparáció szükségességét vallották. Különösen vonatkozott e tétel a másik fontos területre, a zsidó nemzeti/nemzetiségi felfogással szemben kialakított álláspontra. Az akkor már több évtizede - részben önként - felszámolt etnikai státus esetleges visszaállítását az emancipációval és a liberális Magyarországgal való szembehelyezkedésként értelmezték a cionizmus bírálói. A zsidóság kizárólagos vallási jellegének minduntalan hangoztatása is ezzel függ össze: „Hivatása már csak a zsidó vallásnak van - hirdeti Palágyi Lajos, a kor egyik ismert zsidó költője. - A zsidó vallás nem mint államalkotó, nem mint politikai, hanem mint bölcseimi és erkölcsi tényező kell hogy minden ép felfogású embert vezessen." (A sionizmus történetéhez. Egyenlőség, 1897. augusztus 9.) E felfogástól már csak egy logikai láncszem választ el annak kimondásáig, hogy mindazok, akik nemzeti alapon állnak, hazafiatlanok. A magyarországi zsidó tudományosság folyóirata, a főképp a budapesti rabbiképző intézet tanárai által írt és szerkesztett Magyar Zsidó Szemle kritikus hangú, de tárgyszerű cikkben foglal állást a zsidó állam eszméje ellen. A cikkíró -Hajdú Gábor - egyúttal figyelmezteti a cionizmust támadó kortársait, hogy a cionisták terveivel „behatóan foglalkozzanak és ne surranjanak át rajta könnyelműen odadobott frázisokkal a milyenek utópia és bellamyáda." (A Zsidó Állam. Magyar Zsidó Szemle, 1896. 104.) Hajdú szintén (f)elismerte, hogy a cioni eszme megjelenésében az antiszemitizmusnak is szerepe volt: „A modern zsidógyűlölet megteremtette a zsidóság körében a zsidó állam eszméjét." (Uo. 103.) (A liberális zsidóság antiszemitizmus-felfogását világítja meg az alábbi néhány sor is: „A zsidó hitet pedig ne féltsétek az antiszemitizmustól! ...Az antiszemitizmus előbb fog meghalni, mint a zsidóság... Az antiszemitizmust gúnnyal fogják eltemetni, mint méltó utódját a boszorkányüldözésnek és eretnekségnek." Silberstein Adolf: A sionizmus. Egyenlőség, 1897. július 11.) A cionizmusnak feltétle-