Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

De...akkor már késő volt." - zárta le emlékezését Heltai Jenő.

9 Herzl törekvéseit nemcsak szülővárosában, Budapesten fogadták értetlenül. Stefan Zz2>^elégikus-melankólikus emlékírásában, A tegnap világában a bécsi zsidók meglepettségéről olvashatunk: „Amikor ez a szűkszavúan fogalmazott, de acéldárda erejével átütő proklamáció megjelent (mármint „A Zsidó Állam" - Sch. G.), még gimnazista voltam, de jól emlékszem ma is a bécsi polgári-zsidó körök megrökönyödésére és bosszúságára. Nézzenek oda, hördültek fel, mi ütött ebbe a különben olyan okos, szellemes és kulturált íróba! Miféle bolondériákat firkál itt össze? Mit keresnénk mi Palesztinában? Nyelvünk a német, nem a héber; hazánk a szép Ausztria; s nincs-e jó sorunk a derék Ferenc József alatt? Tisztességgel gyarapodunk, van szilárd pozíciónk. Egyenlő állampolgárok vagyunk, drága Becsünk honos, hű lakói. S nem élünk-e haladó szellemű korban, amely pár évtizeden belül minden vallási előítéletet felold? Miért ad ez az ember, aki zsidóként és a zsidóság vélt érdekei nevében szól, érveket épp a leggonoszabb ellenségeink kezébe, miért próbál elkülöníteni bennünket...?"

10 Ha a fenti idézetben olvasható Ausztriát Magyarországgal, Bécset Budapesttel, végül a németet a magyarral helyettesítjük be, akkor máris a többségi magyarországi/budapesti véleménnyel találjuk szemben magunkat. 9. Zsoldos Andor: Theodor Herzl. Emlékezések. New York, 1981. 19-20. Ezúton is köszönöm Zeke Gyulának, hogy felhívta figyelmemet e becses dokumentumra. 10. A tegnap világa. Bp., 1981.102. „Költői álma ez egy poétikus lelkületű embernek..."

11 Alig száradt meg 1896 elején a nyomdafesték a Der Judenstaat lapjain, a magyarországi zsidó sajtó egyik jelese, a neológia központi orgánuma, a budapesti Egyenlőség már zúdította is filippikáit Herzllel és „A Zsidó Állam"-mal szemben. A határtalan nemtetszés kinyilvánításának hatásos módjává lett Herzl röpiratának gúny tárgyává tétele s ezáltal lejáratása a zsidó közvélemény előtt. Az Egyenlőség főszerkesztője, Szabolcsi Miksa írja 1896 kora tavaszán: Herzl „valósággal fascináló módon írta meg legújabb, nyolcvanhat oldalra terjedő tárcáját, melyben oly szellemesen oldja meg a világtörténelem kétezer éves nagy kérdését, akárcsak Jules Verne a holdbéliekkel való nagy közlekedésünknek nagy kérdését". (Nem kérünk az új hazából. Egyenlőség, 1896. március 6.) A frivol hang, illetve az egyértelmű elutasítás oka az a szilárd meggyőződés lehetett, miszerint a látszólag sikeresen beilleszkedő zsidók a cionista program fellépésével veszélyeztetve látták megszerzett pozícióikat. „A cionizmus ugyanis a társadalmi és vallási jogegyenlőségért folyó harcot nyilvánította semmisnek" - vélte a Huszadik Század történésze, Gonda László , bár inkább arról volt szó, hogy a fenti viszonyokat a cionizmus új alapokra kívánta helyezni. Gonda szerint a cionisták elvetették az emancipáció vívmányait s tagad11. Lásd az Egyenlőség, 1896. november 22-i számában a Fantazmagória című írást. 12. Gonda értékelését lásd A Zsidóság Magyarországon, 1526-1945 című kötete 172. oldalán. Bp., 1992.