Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

liberalizmusukkal olyannyira ellentétes ta­nokat hirdetett. Az alábbiakban a korabeli közvéleménynek a cionizmus eszméjének megjelenésére rezonáló hangjait elevenít­jük fel, különös tekintettel az egyértelmű elutasítástól az óvatos befogadásig terjedő zsidó véleményekre. Herzl és a „A Zsidó Állam" Theodor Herzlt, a fiatal bécsi újságírót és divatos színpadi szerzőt kezdetben ­szembesülvén az osztrák politikai antisze­mitizmus térnyerésével - áthatotta az a meggyőződés, hogy a zsidókérdést csakis az általános konverzió, áttérés szüntetheti meg. Színpadi íróhoz méltó teátrális jele­netet képzelt el ehhez a grandiózus „ön­gyilkossághoz": „...egy beszélgetés folya­mán felmerült a gondolat: talán a leghelye­sebb volna az «egy akol, egy pasztor» meg­oldása. Kihallgatást kérne a pápától és megkötné vele a zsidó világbékét. Az összes zsidók egy napon áttérnének a katholikus vallásra, nem lopva, nem szé­gyenkezve, mint eddig egyesek tették, ha­nem nyíltan, ünnepélyesen, az összes ha­rangok zúgása mellett". - írja Patai József Herzl-monográfiájában. 4 A párizsi Dreyfus-per kijózanítólag ha­tott a tárgyaláson tudósítóként részt vevő bécsi újságíróra. A zsidó emancipáció és asszimiláció éppen klasszikus szülőföld­jén, Franciaországban vallott látványosan kudarcot, Herzl értékelésében. 5 A liberális jogegyenlőség és beolvadás zsákutcába ju­4. Patai József: Herzl. Bp. ( é. n., 60. 5. Herzl világszemléletének változására, különös tekintettel a francia­országi és ausztriai eseményekre Id. Carl E. Schorske: Pin de Siècle tott, vélte Herzl, s világgá kiáltotta felis­merését: a zsidókérdés egyetlen megoldá­sa csakis a zsidó állam, a zsidók államának létrehozása lehet (s nem a hitelhagyás, vagy bármi más). Ez a keserű eszmélés szülte a politikai cionizmus programadó röpiratát, a „Der Judenstaat"-ot, azaz „A Zsidó Allam"-ot. Érdemes felidézni e vékony könyvecs­ke néhány gondolatát, már csak annak il­lusztrálására is, miért volt botránykő a libe­rális zsidóság szemében. Herzl gondolat­menetének egyik lényeges pontja szerint a zsidókérdés sem nem társadalmi, sem nem vallási kérdés, még ha annak látszik is. Nemzeti kérdés ez - írja - „és, hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkér­déssé kell azt tennünk, amely a kultúrné­pek tanácsában lesz szabályozandó. Nép vagyunk, egy nép." 6 A „Der Judenstaat" gondolatmenete szerint az asszimiláció és emancipáció minden látszat ellenére sem oldja fel a feszültségeket. Ellenkezőleg: a jogegyenlősítés gerjesztőleg hat az antisze­mitizmusra. Az asszimiláció, a teljes beol­vadás ugyan lehetséges volna - egyebek mellett a vegyes házasság intézményének gyakorlati alkalmazásával -, de ehhez az szükségeltetne, hogy „csak két nemzedé­ken át békében hagynának bennünket. Nem fognak bennünket békében hagyni ­olvassuk Herzl jóslatát. - A türelmesség rö­vid korszakai után újból feltámad az elle­nünk való gyűlölet. Boldogulásunk és nyu­galmunk valami izgató hatással lehet kör­nyezetünkre... (...) Nép vagyunk - az el­Vienna. Politics and Culture című kötete Politics in a New Key: An Austrian Trio fejezetét. New York, 1980.116-175. 6. A Zsidó Állam. Ford.: Schönfeld József. Bp., 1919.11.

Next

/
Thumbnails
Contents