Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

ház pompás, középületekben szegény fővárosunknak mindenesetre egyik szép dísze fog maradni." Ebben a mondatban benne van a templom ellenzőit lefegyverező gesztus, akik be kell lássák, hogy a város kissé provinciális, és e pazar középülettel csak gazdagodik, mégpedig éppen a lenézett zsidók jóvoltából. A templom egyik legfontosabb küldetése abban rejlett, hogy elfogadtassa a gazdaságilag megizmosodott zsidóságot, hogy annak kultúráját, vallását szalonképessé tegye a feudális csökevényektől terhes környezetben. Ez leginkább a felszentelés aktusából és annak korabeli leírásából vehető ki. A Pester Lloyd így ír: „Ma, 6-án délelőtt ünnepélyes és lélekemelő módon tétetett le a zárkő és szenteltetett fel az újonnan épült izraelita istenháza (Gotteshaus). Az eseménynek, mely mély jelentőséggel bír zsidó polgártársaink egész közére (Gesammtheit unserer israelitischen Mitbürger), és mely nem múla el anélkül, hogy szélesebb körök élénk érdeklődését fel ne ébresztette volna, tanúi valának a császári és királyi helytartósági alelnök, Cseh Ede úr őméltósága, a magas vezérkar egy része, több kiválóság a lelki, polgári és katonai életből".

18 De hiányzott legalább néhány herceg, miniszter, a polgármester, a bíboros érsek, azaz a keresztények alacsonyabb rangban voltak képviselve, mint az később Magyarországon, illetve abban a korban más országokban történt. Míg például a berlini Oranienburger-strassei zsinagóga felavatásán az uralkodó család tagjain kívül a német 18. A jelenlevő notabilitások azonban nem voltak „igazi" képviselői kormány számos minisztere is jelen volt, élén a birodalmi kancellárral, Bismarck-kai (aki mellesleg sokkal hatalmasabb birodalom vezetője volt világpolitikai szempontból, mint az immár állandó válságokkal küszködő Monarchia), addig a Habsburgoknál még egy főhercegre sem futotta, de a helyi magas arisztokrácia (Esterházy, Andrássy) sem tüntette ki jelenlétével a zsidóság ünnepét. Ez természetesen nem a zsidóság mulasztása, hiszen az erejét meghaladva építkezett - a pesti zsinagóga szintúgy 3000 férőhelyes, mint az alig néhány évvel később épült berlini Oranienburger-strassei -, hanem inkább arról tanúskodik, hogy a gazda nemzet nem követte az európai trendeket. Jellemző volt továbbá az is, amint azt a továbbiakban látni fogjuk, hogy az említett őméltósága igen kevéssé vette a fáradságot, csak méltóságteljesen válaszolt a hitközség elnökének igen tisztelettudó üdvözléseire. „Már nyolc órakor megtellének istenháza tágas terei áhítatos hangulatú tömeggel." A Magyar Sajtó hozzáfűzi: „Az ünnepély csak 9 órakor vette kezdetét, de 8 órakor a roppant templom már egészen megtelt; a karzatokat ünnepélyesen öltözött hölgyek koszorúja foglalá el; míg a földszintet a meghívott urak, köztük számosan a római katholikus, görög és protestáns egyházi rendekből, sok magasbrangú katona és honoratior, kik a szentély közelében álló padokat foglalták el. Az aranyozott vas rostély által elzárt szentély előtti téren azon magas rangú polgári és katonai hatóságok ülőhelye volt, kik az ünnepélyen hia keresztény úri társadalomnak, hiszen őméltósága is csak alelnök volt.