Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

PROVOKÁTOROK - BENCSIK ZSUZSA Egy koncepciós per előkészítése

írta: Magyarországot angolszász befolyás alá kell helyezni, és a középrétegre, a nyugodt erőre építeni (sic!). Ha ezt nem teszik meg, akkor az ország legkésőbb két év alatt teljesen elbolsevizálódik. Ezért keresték a megfelelő kapcsolatokat az angolszász hatalmakhoz, hogy a veszélyre figyelmeztetve segítségüket kérhessék.

14 Pünkösti 1946 novemberében tehát Hédert is tájékoztatta az oroszok elleni hírszerzői feladatáról, s megbízható, a rendszerrel szembenálló polgári és katonai személyek ajánlását kérte tőle. Beszélgetésük során Héder kifejtette, hogy túl erősnek tartja az orosz szellemi és gazdasági befolyást, és elítélte az egyoldalú Szovjetunióhoz való kötődést. Kritizálta a Magyar Kommunista Párt „gessióit", mert azok a többségben levő Kisgazdapárttal való együttműködést akadályozzák. Az elhangzottak alapján Pünkösti Hédert oroszellenes beállítottságúnak tartotta. Az „angol kém" figyelmébe Héder Képes Harjay András őrnagyot, SzentMiklósy István vezérkari őrnagyot és dr. Lipcsey László ügyvédet ajánlotta. Utóbbihoz át is kísérte, s bemutatta Pünköstittermészetesen mint angol hírszerzőt - az orosz ügyekkel foglalkozó ügyvédnek. Pünkösti érdeklődésére Lipcsey közölte, Budapesten a SZEB (Szövetségi Ellenőrző Bizottság) és a szovjet városparancsnokság székel, ugyanakkor Sopronban, Szombathelyen, Győrött, Miskolcon működnek orosz haditörvényszékek. Ezek olyan tények, amelyek köztudottak voltak, s a korabeli sajtóban is megjelentek. 14. BM V—2000. Jelentés a Magyar Közösségi ügy értékeléséről, 1970. (Jelentés) 24. November 21-én Pünkösti felkereste Szent-Miklósy István volt vezérkari őrnagyot Kálvin téri hivatalában. Ott Képes Harjay András előtt közölte vele, nyugatról jött angol megbízásból, hamis iratokkal, a megszálló orosz erők felderítése céljából. Feltehetően éppen Szent-Miklósy volt az első, aki mindezt el is hitte, és komolyan vette. Abban reménykedett, hogy Pünköstin keresztül megvalósíthatja céljukat, a kapcsolatfelvételt az angolokkal. Egyúttal jelét adhatnák annak, léteznek Magyarországon olyan politikai tényezők, amelyek az angolszász hatalmakkal kívánnak (s kívántak már 1943-44-ben is) együttműködni. Feltételezhetően annyira magával ragadta Szent-Miklósyt ez az elképzelés, hogy még a legelemibb óvatosságról is megfeledkezett. Még az sem keltett benne gyanút, hogy ez a végül is mégiscsak jelentéktelen ügynök egyenesen a miniszterelnökhöz kért tőle ajánlást. Mindezt azzal indokolva, hogy az angolok szemében szeretné saját presztízsét növelni. Habár Szent-Miklósy - ennyire azért nem volt naiv - kitért a kérés teljesítése elől, mi mégsem intézhetjük el e látszólag jelentéktelen momentumot ennyivel. Hiszen, ha igaz az a feltételezésünk, amit már eddig is bizonyítani igyekeztünk, hogy Pünkösti kezdettől a Katonapolitikai Osztálynak dolgozott, akkor most ebből az következik, hogy Magyarország törvényesen megválasztott és hivatalban lévő miniszterelnöke nem fokozatosan, 1947 nyarára (június l-jén mondott le) „keveredett