Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
vokáció történik valamelyik szocialista ország ellen, akkor a provokátorok a szocialista tábor valamennyi országával találják szemben magukat, s a Szovjetunió mindig kész segíteni barátait, kész kellőképpen megleckéztetni a szocializmus ellen• » 64 segeit . „Hadd látom, úgymond, mennyit ér" - a tárgyalások lefolyása és eredménye A látogatás jelentős része reflektorfényben zajlott tehát le, bár, mint látható, adódtak esetek, amikor a fénykörbe kerültek olyan mozzanatok is, amelyeket közös akarattal a felek inkább a jótékony félhomályban szerettek volna látni. Hogy ott mi történt, arról legfőképpen az MSZMP KB április 4-i díszebédjén elhangzott pohárköszöntők alapján alkothatunk képet, de nagyon érdekesek a látogatást követő értékelő vezető testületi ülések jegyzőkönyvei is. A díszebéden elhangzott két köszöntő első megközelítésben nem egyéb a nyilvánosság előtt az előző és következő napokon többször megismételt politikai megállapítások ismétlésénél. Természetesen jóval kötetlenebb formában, de hiszen, mint Kádár mondotta „elvtársak, mi magunk között vagyunk" 65 . Elmaradtak a hosszas történeti fejtegetések, cirádák. Az is feltűnő, hogy mennyire hasonló a két meglehetősen egyszerű észjárású ember mondatainak darabossága. A pohárköszöntők azonban mégiscsak két vezető politikus megnyilvánulásai, akik a magyar párt Köz64. Uo. 1958. április 9. 65. Köztársaság, 1992.28. sz. 74. ponti Bizottsága jelenlétében a látogatás legfontosabb témáit és problémáit járták körül. Mindkét fél saját célkitűzései alapján, saját pozíciójából. 1956-ról szólva Kádár, aki a házigazda jogán és kötelessége alapján elsőnek „üríthetett pohárt", az 1956 végi és az 1958 tavaszi helyzet összehasonlítására építette mondandóját. Felidézve a másfél évvel korábbi helyzetet, rámutatott az akkori gyengeségre ("nagy nyomás alatt voltunk", „sokszor előfordult, hogy a kishitűség kezdett lábrakapni", „a lélegzetünk elállt és erő sem volt bennünk", stb. 66 ), amelyben egyetlen lehetőségként a pozitív kifejletre az tűnt: (a szovjeteknek) „volt kiket támogatni". E drámai kontraszt alapján kérte vendégeit, „hogy azért vessék össze, amit tegnap és ma láttak és amit másfél évvel ezelőtt láttak itt. ... Mi a magunk számára megjegyeztük, hogy a mi pártunknak és ezen belül a Központi Bizottságnak addig van ereje, amíg erre a két forrásra apellál és ebből táplálkozik: a magyar dolgozó nép tömegeire és nemzetközi barátainkra, elsősorban a Szovjetunió segítségére. Ezt mi megtanultuk és a mi rendszerünkhöz hű tömegek is megtanulták" 67 . Az összevetés célja világosan a magyar vezetés politikájának sarkköveit rögzítette, amit Kádár egy napi aktualitású politikai állásfoglalással is „megfejelt". Miután nyilván tudott a jugoszláv párt programtervezete kapcsán felmerült szovjet-jugoszláv ellentétekről, nem lehetett véletlen, hogy ez az állásfoglalás Jugoszláviával kapcsolatban hangzott el. Felidézve a márciusi kara-gyorgyevói 66. Uo. 67. Uo. 75.
