Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja
tettek szert, mint például a tabáni rácok, de még szószólóik (Vormund) sem voltak a városi tanácsban, mint a magyaroknak vagy a németeknek. Első hullámuk 1725 és 1750 között érkezett, letelepedésük színhelye az akkor Lerchenfeldnek nevezett pesti alsó külváros (a későbbi Józsefváros), valamint a Buda és Óbuda között fekvő Újlak volt. Települési helyük arra utal, hogy főleg napszámosok érkeztek a szőlőművelő helyek (Kőbánya, Óbuda) közelébe. A ma már kétségbe vont módszerrel készített statisztika (az adófizetők családneve szerint) után 1750-ben a pesti adózók 6,5%-a volt szlovák (107 személy). Ez a szám 1851-re, az első pontosnak tekinthető összeírás idejére 5295-re emelkedett (Pesten 4171, Budán 1124), mely akkor Pesten a lakosság 5, Budán 4%-át jelentette.' 7 Pesten még mindig a Józsefváros volt a szlovákok központja, itt élt a pesti szlovákságnak majdnem a féle, mely a külváros lakosságának a 11%-át tette ki, s itt húzódott a Szlovák, mai nevén Tavaszmező utca. A fenti mennyiségi mutatók alapján túlzásnak kell tekintenünk a szlovák származású Csaplovics János „Slawische Festung" megjelölését. Schmidl idézett útikönyve mértéktar-tóbban fogalmaz: „Csak a Józsefvárosban hallható az eredeti kolónia szláv dialektusa." 18 A statisztikai adatok, bármennyire bizonytalan alapúak is, ezúttal is bizonyos stabilitást mutatnak. Ugyanakkor a PestBudára irányuló bevándorlás éppen a szlovák lakta Északnyugat-Magyarországról, Pozsony, Trencsén, Nyitra vármegyékből, volt a legerősebb. Innen érkeztek tehetősebbek is, a legszegényebbek Turóc, Árva, Zólyom és Liptó megyéből jöttek. A viJoseph Heinbucher: Szlovák vászonárus 1820 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény „... az alsóbb néposztályok sorait szaporították..."