Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
badacsonyi borpince-látogatás, budapesti vá rosnézés és színházi előadás biztosította. Betegsége miatt nem vett részt az ülésen Kádár, véleményét Marosán tolmácsolta. Az első titkár a programot túl szegényesnek ítélte „az emberekkel való találkozást illetően". 4 Két további gyűlés beiktatását javasolta, s megkérdőjelezte a kővágóőrsi helyszínt ("nehogy elvigyék az elvtársakat messze egy pusztára, ahol csupán 100-150 emberrel találkozhatnak"), helyette Szolnokot ajánlotta. Emellett néhány technikai észrevételt tett: pl. tartsanak készenlétben nyitott kocsikat, az ilyesmi jó benyomást kelt. Arra is gondolt, hogy adódhatnak helyek a városban, amelyeket tanácsosabb elkerülni: „Arra azonban vigyázzanak, hogy az elvtársak útirányát ne az Üllői útra tervezzék, hanem a Népliget mellett közvetlenül jöjjenek be a városba." Észrevételei valóságos ötletrohamot indítottak el: a PB tagjai egymással versengve adták elő elgondolásaikat arra vonatkozólag, mi módon találkozhatnának a vendégek minél többet a magyar néppel. A mottót Marosán adta meg: „Nem akarjuk az elvtársakat agyonstrapálni, de magunk is szeretnénk, ha közvetlen kapcsolatba kerülnének az emberekkel" 46 . Apró Antal a városban spontán megállásokat javasolt, ahol az emberek üdvözölnék a vendégeket, Kállai Gyula a színház helyett (amúgy is tudni kéne, mit adnak, jegyezte meg Apró, mert az politikai kérdés) találkozót javasolt a magyar ifjúsággal ("... ott a fiatalok kis műsort is rögtönözhetnének"). Somogyi Miklós egy csepeli munkáscsalád meglátogatását indítványozta, mások minden 45.Uo.ll. színhelyre nagygyűlés tartását, Apró Antal - aki valósággal sziporkázott - nyilván a népfrontpolitika szellemében hozzátette, hogy egy egyéni parasztcsaládot is meg kellene látogatni, „akik megvendégelnék az elvtársakat". Kitettek magukért az előterjesztők és a meghívottak (a szervezésért felelős operatív bizottság tagjai) is. Sándor József utalt a szállás problémájára: ha Vorosilov is jön, ragaszkodni fog a Sztálin út 114-hez, ahol a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjeként dolgozott 1945-ben (sic! Sándort és a jegyzőkönyvvezetőt nem zavarta, hogy az utat másként hívják...). Kovács Mártonnak, a Minisztertanács protokollosztálya vezetőjének a vita derekán a sűrűsödő program közepette jutott eszébe, hogy kimaradt a koszorúzás, és nem határozták meg az operaházi díszpáholyban helyet foglalók pontos összetételét. Ez már az elnöklő Marosánnak is sok volt, s ráförmedt: „Ezt döntsék el maguk. Részletes program kell." Indulata teljes mértékben érthetőnek látszott. A vita során ugyanis néhány a látogatás „politikai jellegét" érdemben érintő kérdés is felmerült. Mindenekelőtt a „dolgozók szervezéséért" felelős Cservenka Ferencné felvetette, hogy a katonai parádé alatt a gyűlésre „odaszervezett" dolgozók esetleg elfáradnak, a két eseményt szét kellene választani. Ha nem lesz ácsorgás, viszik a feleségeket, gyerekeket, öregek is elmennek. „Más hangulatot tudunk kialakítani." Fehér Lajos szerint el kellene hagyni a díszszemlét, hiszen tavaly sem volt. Javaslata nem talált meghallgatásra. Ha lehet, még fontosabb kérdéseket vetett 46. A vita jegyzőkönyve, uo. 11-19.
