Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
de a februári halasztás vitája már némileg megosztotta a testületet. Valkó Márton egyenesen - illetlenül kiejtve száján a „halálos ítélet" szót - az elítélés után azonnal gyakorolandó kegyelem eshetőségét vetette fel. „Ez nem járható út" - vetette oda Kádár , s úgy tűnik, valósággal ingerült lett. „Ha nem néznénk a világkommunizmus érdekeit, Nagy Imre bandája már rég a föld alatt lenne" - válaszolta nyersen 1958. március 24-én Gollan, Matthews és Dutt, az Angol Kommunista Párt három politbüró-tagja aggódó kérdésére, vajon a Nagy Imre elleni perrel kapcsolatban a magyar vezetés figyel-e a többi kommunista párt érdekeire. Kádárt persze aligha az angol kommunista vezetők, vagy Valkó Márton véleménye befolyásolhatta. Mögötte állt a Központi Bizottság, amelynek soraiban Valkó egyszerű póttag volt. 1957 végén azonban Gromov nagykövet Moszkvából is felettébb furcsa üzenetet hozott. Hruscsov, értesülve a már említett december 21-i döntésről, feltehetően a békeoffenzíva első lendületében a következő kérdést tette fel nagykövete útján: (Kádár interpretációjában) „Hruscsov elvtárs mondta: helyes, hogy ennek a dolognak a végére akarunk járni, de megkérdezte, hogyan fogunk a végére járni? Őt valószínűleg az érdekelte, mi lesz? Börtön, dorgálás, vagy mi? Hogy a végére járjunk, azzal egyetért" 33 . A „nemzeti kommunizmus" elleni Szent Szövetség Hruscsov sakktábláján csak egy (jólle31. Kiss József-Ripp Zoltán, i. m. 91-92. 32. CHSzD, (...) Bajkov budapesti szovjet követtanácsos 1958. április 4-i feljegyzése. 33. MOL MDP-MSZMP ir., 288/5/59. ó. e. A PB ülése, 1957. het fontos) terület volt. Számításba vehette más pozíciókhoz fűződő érdekeit is. A frissen kezdeményezett csúcstalálkozót például, vagy a jugoszláv pártkongresszust, amelyet először 1957 őszére terveztek, s amely akkor (is) az elhalasztás egyik oka volt. 4 Egy esetleges magyar készség az enyhe ítéletre megkönnyíthette dolgát, noha, ahogyan Kádár tájékoztatójában hozzátette „véleményüket egyébként ismerjük régebbről". Márpedig Kádár nem volt abban a helyzetben, hogy a „szovjet kapcsolatban" túlságosan ragaszkodjon saját elgondolásaihoz. Számára a látogatásnak volt egy sokkal lényegesebb tétje (érdekek és tétek természetesen kölcsönösek...), mégpedig a gazdasági kapcsolatok további alakulásának ügye. 1957 a magyar gazdaságban a rekonstrukció éve volt. A forradalom okozta károk, a politikai sztrájkok miatti kiesések nyomán nem utolsósorban a „szövetségesek" , elsősorban a Szovjetunió áru- és pénz (deviza) hitelei segítségével sikerült a gazdaság működését normalizálni. 1957 első felében a gazdaságirányítási rendszer reformját, majd inkább csak korrekcióját szorgalmazó reformterveket fokozatosan félretették, helyreállt a centralizált tervutasításos rendszer folytonossága. Az új-régi struktúrák azonban az első időkben igen szerény gazdasági célokat fogalmaztak meg. A még 1956-ban kidolgozott második ötéves tervet félretették, 1958-60-ra egy december 28. 34. A Jelcin-dosszié, 202-203. 35. Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. I. köt. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1985.292-377.
