Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
ták. Rákosi moszkvai száműzetéséről még 1957 márciusában megállapodott Hrus23 csovval , de ami az ugyancsak Moszkvában tartózkodó „rákosistákat" illeti, éppen 1958 januárjában született központi bizottsági határozat fokozatos hazatelepítésükről. Ezt a döntést - ellentétben a Nagy Imrével kapcsolatos KB-határozattal - zárt levél formájában a párttagsággal is ismertették. A visszhang még a pártközponti jelentések torz optikájából kitűnően is viharosnak mondható: a párttagság erősen aggódott, hogy a lépés nyitány egy restaurációhoz, hogy Kovács Istvánt, Hegedűs Andrást hamarosan követi Gerő és esetleg Rákosi is. Mások viszont bátorítást nyertek: a sztálinisták követelték, hogy végre ítéljék el Nagy Imrét. Ennek az utóbbi kérdésnek a „végleges" megoldása semmiképpen sem lett volna Kádár ellenére. Annak idején, 1957ben gyors vizsgálatot és befejezést szeretett volna - mert „lehetetlen az egész ország politikai helyzetét elképzelni anélkül, hogy ebben a dologban ne teremtenénk megfelelő rendet... nem lehet 8-10 hónapig, évekig várni a méregfog kihúzása26 t val". Am hiába dolgozott erejét megfeszítve Rajnai Sándor és csapata a vizsgála23. Kádár János: Végakarat, 179-207. és A Jelcin-dosszié, 183-188. 24. MOL MOP-MSZMP ir. 288/4/15.5. e. Az MSZMP KB ülése 1958. január 24-én. 25. Uo. 288/21/1958. 2. 5. e. Ld. még Feitl István: A moszkvai magyar emigráció és az MSZMP. Múltunk, 1991. 4. sz. 26. Kádár János beszámolója az MSZMP IB 1957. ápr. 2-i ülésén. In: Kádár János: Végakarat 191. 27. Jelcin-dosszié, 202-203. 28. Döntés a Nagy Imre-csoport ügyében. A központi Bizottság zárt ülése 1957. december 21-én. Közli Ripp Zoltán. Múltunk, 1990.4. sz. 176. ton, az 1957 szeptemberére, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát követő időpontra időzített pert szovjet fellépésre el kellett halasztani. 1958 februárjában ugyanez ismétlődött meg. Kádár egyre gyakrabban emlegette a „késést". „A megtorlás tavaly november 4—5 között lett volna a legérthetőbb, de akkor voltunk a leggyengébbek" - mondotta 1957 decemberében, amikor a moszkvai értekezlet után végre úgy tűnt, zöld utat kap a Nagy Imre28 per. „... a kérdés nagy baja, hogy minél jobban megy az idő, annál bonyolultabbá válik. (...) Amikor lezárhattuk volna az ügyet, akkor nem volt erő hozzá" - folytatta 1958. február 14-én, az újabb szovjet halasztási kérelem tárgyalásakor. 29 Más változatot, a halálos ítéletek enyhítését azonban Kádár nem tudta, nem akarta elképzelni. Pedig éppenséggel lehetségesnek látszott ez is. A szovjet békeoffenzívába, esetleg Hruscsov látogatásával egybekötve, nagyon jól illeszkedett volna egy politikai amnesztia a már megbékélt Magyarországon. „Ha most lenne amnesztia, ez a főbűnösökre terjedne ki, s ez gyengítené a népi demokráciát" - fejtegette Kádár 1957 decemberében. 30 Ebben akkor a vezetés tagjai szinte kivétel nélkül egyetértettek, 29. Kiss József - Ripp Zoltán, i. m. 92. Bár Kádár az említett ülésen büszkén jelentette ki, hogy „a diszkréció megtartása is sikerült és ez igen jó dolog" (Uo. 88.), ez a kijelentése hamarosan kiszivárgott nyugatra is, mégpedig a következő aforisztikus formában: „Amikor (ez a per) aktuális volt, akkor nem volt elegendő erőnk hozzá. Most megvan hozzá az erőnk, de most nem aktuális." Budapesti jelentés. Irodalmi Újság (Párizs), 1958. május 1. 30. Döntés a Nagy Imre csoport... i. m. 169. A decemberben felmerült amnesztia lehetőséget - erre 19 5 8. április 4-én került volna sor - az MSZMP PB, 1958. március 25-én vetette el, nyilván nem függetlenül a Nagy Imre-per elhalasztásától. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. I.köt. Bp.Kfk,1992.638.
