Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

melynek hasábjain tudomány és kultúra jelentkezik (1819-1823).'° Láthatjuk tehát, hogy meglehetősen széles körűen épült ki a pest-budai német sajtó. Ezt néhány mennyiségi adat is alátámasztja: Schams már idézett városleírása szerint 1819-ben a Pannónia 300, a Pester Handlungs-Zeitung és melléklete, a Spiegel 800, a Vereinigte Ofener und Pester Zeitung 2800 példányban jelent meg.

11 1820-ban Pest-Budán összesen 1650 magyar és 3300 német nyelvű lappéldány jelent meg, s ez a szám 1836-ra döntő módon a magyarok javára változott: ekkor már 10 000 magyar és 5 000 német nyelvű lappéldányt nyomtattak. Idézett városleírónk, Schams Ferenc pályája is hasonló tendenciát mutat: 1821-es könyvében még büszkén így ír a német nyelvről: „A budaiak németül beszélnek, mióta csak bu13 daiaknak neve ztetnek...'"

0 1834-ben kiadott Kritikai vizsgálódások a magyarországi szőlőtermelés fogyatkozásai körül című munkájában viszont már magyarul ír a szőlészet problémáiról, magyar, német és tót nyelvű gazdasági „folyóírást" sürget, s a magyar haza nagylelkű birtokos fiaira számít. Falk Miksa visszaemlékezése szerint pedig akadt az 1840-es évek elején olyan pesti polgár is - Glückswerk Mihály -, aki már egyenesen Kossuth politikájáért lelkesedett, de magyarul nem tudván, a fiatal Fáikkal fordíttatta magának a Pesti Hírlapot. . A nyomdák, ahol mind a magyar, mind a német lapokat nyomták és részben ki is ad10. A magyar sajtó története, I. k. Bp. 1979, 189-206,564-572. 11. Schams i. m. 247. 12. Kosai.m. 188. ták, szinte kizárólag német polgárok kezében voltak (Landerer, Heckenast, Trattner, Hartleben) csakúgy, mint a nagyobb könyvkereskedések, melyek szintén foglalkoztak könyvkiadással (Kilián, Wigand, Emich). Őket - a kor pesti polgárait jellemző módon - nem vezette semmiféle német nemzeti elkötelezettség: bármiféle nyelven kiadtak sajtótermékeket. Ugyanez jellemzi a német nyelvű publicistákat is. Egyetlen kivétel talán Benkert Károly, aki németországi tanulmányai alatt megismerkedvén a Vormärz német nemzeti felbuzdulásával, megpróbálkozott a magyarországi németség nemzettudatának kialakításával. Ezt szolgálta az általa kiadott Jahrbuch des deutschen Elements in Ungarn (1846), melynek jellemző az ajánlása: „Dem deutschen Volke und der ungarischen Nation." Az ajánlás és a munkatársak névsora (Rumy, Schedius, Majláth) alapján azonban inkább a hungarus hagyományok folytatóját, a magyar-német együttműködés szorgalmazóját láthatjuk Benkertben is, aki 1849 után Kertbenyként, a magyar irodalom német fordítójaként és népszerűsítőjeként vált ismertté. A pest-budai német kultúra a színház szférájában is kiteljesedett. Pesten, mint ismeretes, a Duna-parti Rondellában játszottak rendszeresen 1773 óta, Budára pedig II. József telepített színházat a volt karmelita kolostorba. Mindkét színhelyen sajátos, önálló karakterű színikultúra alakult ki, melyet nem tekinthetünk a bécsi színházi élet provinciális lerakatának csu13. Schams i. m. 254. 14. A magyar sajtó... 713.