Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

lom szervezését, Clerk missziója idején pedig Bukarest sem húzhatta már tovább az időt. A román katonai vezetés szerette volna elérni a nemzeti hadsereg felszámo­lását, ami nem sikerült, a rendőrség és csendőrség újjászervezését azonban sike­rült késleltetnie. Ilyen módon szerepe volt abban, hogy novemberre egyetlen számba­jöhető fegyveres erő volt az országban: a Horthy vezette nemzeti hadsereg. Ebben a helyzetben a politikai elit kie­melkedő tagjai, Andrássy Gyula, Bethlen István, Teleki Pál és mások, nem szólva a polgári liberális, valamint a szociáldemok­rata körökről, attól tartottak, Horthy és a nemzeti hadsereg különleges helyzetét katonai diktatúra bevezetésére fogja fel­használni. Tartott ettől Clerk is, ezért hozta össze november 5-ére azt a találko­zót, amelyen Horthy Miklós mint a nem­zeti hadsereg fővezére írásban kötelezte magát, hogy a hadsereg aláveti magát a törvényes kormánynak, nem tör katonai diktatúrára. Clerk azt is elérte, hogy a ro­mán katonai vezetés késznek nyilatkozott Budapest kiürítésére november 12—1 S kö­zött. A román kormány azonban sem a Clerk-féle tárgyalást, sem Párizs követelé­sét nem tartotta kötelezőnek. Ez Párizs­ban, a nagyhatalmak körében általános fel­háborodást keltett, s ami igazán fontos volt, Clemenceau-t ismét a románok ellen inge­relte. Olyan jegyzéket küldtek tehát Buka­restbe, amely végső fokon kilátásba he­lyezte, hogy a román delegációt kizárják a békekonferenciáról. „Románia - szögez­ték le a nagyhatalmak - így megfosztja ma­gát a határrendezés kérdésében a szövet­11. Ormos 365-366. ségesek támogatásától és jogainak a konfe­rencia által történő elismerésétől." Ez elegendő érv volt Bukarest meggyőzésére. A román hadsereg ki-, a nemzeti hadse­reg bevonulása Budapestre nem egyetlen napon ment végbe, és alapos egyeztetést kívánt. Erről a tábornoki bizottság gon­doskodott, többszörös tárgyalást folytatva a román katonai vezetőkkel. Végül, mint Bandholtz feljegyezte, november 10-én a románok „Beleegyeztek abba, hogy 13-án kezdik meg a kivonulást, amikor visszavo­nulnak Buda külterületéig, áthaladva a fo­lyó pesti oldalára. Nyolc órakor a magyarok érkeznek Budára, a szövetségesek csapatai pedig tíz óráig őrködnek a különböző hi­dak felett. Tíz óra előtt a románok teljes létszámban kivonulnak Pestről, s akkor be­léphetnek és elfoglalhatják helyüket a 12 magyarok." A magyar rendőrség, határőr­ség és csendőrség azon alakulatait, ame­lyek az akcióban részt vettek, a tábornoki bizottság látta el a minimálisan szükséges fegyverekkel, amelyeket a románoktól vettek igénybe. A tábornoki bizottság attól tartott, összetűzésekre kerül sor a román és a magyar fegyveres alakulatok között. Ezért szervezték úgy a ki- és bevonulást, hogy román és magyar alakulatok ne talál­kozhassanak egymással, s a biztonság oká­ért közéjük ékelték az antant Budapesten tartózkodó egységeit, hacsak jelképesen is. Magyar visszafoglalás Az akció a fenti megállapodásnak meg­felelően zajlott le, noha a tábornoki bizott­12. Bandholtz 140.

Next

/
Thumbnails
Contents