Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - L. NAGY ZSUZSA A főváros román megszállás alatt

ban nem tudták élvezni a művészi produkciót. 1919 őszén Budapest bizonyos értelemben érdekesebb hely lett a különböző antant megbízottak, s főleg a Közép-KeletEurópába rendeltek körében, mint Bécs, már csak azért is, mert az osztrák főváros nem állt idegen megszállás alatt. Hivatalos és csak félig-meddig hivatalos útjaik során Budapestet is érintették, példáull Troubridge angol admirális és fia, az amerikai vöröskereszt részéről Moffat őrnagy, Rattigan bukaresti angol ügyvivő, a francia Pétain tábornagy öccse, aki attól tartott, a tábornoki bizottság angolszász tagjai nem mutatnak kellő megértést a románok magatartása iránt, Edgar Jadwin tábornok, a lengyelországi amerikai misszió tagja - s a névsor szinte a végtelenségig volna folytatható. Mindehhez jöttek azok a kifejezetten magánszemélyek, akiket valamilyen módon kapcsolat fűzött Magyarországhoz, mint - kiragadott példaként - Mrs. Hegemann New Yorkból, akinek Virginia lánya Podmaniczky bárónő lett még ezt megelőzően. A hivatalos és nem hivatalos látogatások egyaránt ürügyet és alkalmat adtak arra, hogy az antant tisztjei vacsorákat, partikat, táncos összejöveteleket rendezzenek. Lehallgatták a kormánytagok beszélgetéseit A román városparancsnokság budapesti működését feltétlenül korlátozta a szövetségközi tábornoki bizottság jelenléte, az, hogy napról napra számon kérték a román hatóságok által hozott intézkedéseket. Ennek következtében a fővárosban nem állítottak fel román internálótábort, nem végeztek ki embereket. (A tábornoki bizottság és a román városparancsnokság konfliktusa egészen más természetű volt, mint azt látni fogjuk.) Ennek ellenére a városparancsnokság teljes mértékben érvényesítette ellenőrző hatalmát a kormány és a magyar igazgatási intézmények felett. Szigorú sajtócenzúrát vezetett be, minek következtében az a néhány lap, amelyet a zavaros viszonyok közepette és a súlyos papírhiány ellenére ki tudtak adni, rendszeresen nagy fehér foltokkal jelent meg. Semmit sem lehetett közölni, ami a román politikát, a román megszállók tevékenységét érintette, vagy amiről a román cenzúra úgy vélte, sérti érdekeiket. Ilyen-olyan mértékű és irányú sajtócenzúra ezt megelőzően s a későbbiekben is működött. De csak ezekben a hetekben-hónapokban jelentek meg Budapesten olyan újságok, amelyeken ott virított a felirat: cenzúrázta a román városparancsnokság. A budapesti román városparancsnokság ellenőrzése alatt tartotta a kormányt is. A telefonközpontok kezelését is átvéve lehallgatták a kormánytagok, a miniszteriális emberek beszélgetéseit. Ennek következtében a Friedrich-kormány és intézményeinek tagjai bizalmas információkat és utasításokat csak futárok útján tudtak továbbítani. Ez a fővárosban még úgy-ahogy megoldható volt, vidékre azonban szinte lehetetlenné vált. Friedrich miniszterelnököt nemcsak ez korlátozta működésében, hanem az 1919 augusztusában Siófokra áttelepült nemzeti hadsereg fővezérségének kiterjedt s a kormány által kineve-