Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

sításhoz kevés. A kivágott rész pedig nem került elő. Hungária-szobor mint világítótorony A magyar piramis tervének képtelensége annyira nyilvánvaló lehetett, hogy a sajtó sem mutatott érdeklődést iránta, pedig a millenniummal kapcsolatos ötletek ismertetésének akkor is nagy teret szentelt, ha irreálisak voltak. A Budapesti Hírlap rövid közleménye nem tehette széles körben ismertté a tervezetet, mely így nem gyakorolhatott befolyást a közvéleményre. A lap február 1-i vezércikke viszont mintha az ismeretlen szerző hatását tükrözné, amikor helyteleníti, hogy a millenniumi kiállítást az 1885-ös országos kiállítás mintájára képzelik el, olyan központi látványosság nélkül, „a mely a honalapítás eszméjét s az ezredéves fennállás gondolatát kifejezi, melynek a kiállítás többi része csak mintegy kerete. Bábel tornya és Eiffel tornya termékenyítsék meg a hivatott elméket e dolog megteremtésére, de e pont vagy rész nélkül meddő a kiállítás egész terve"}

1 Az, hogy példaként épp e két tornyot említi a cikk szerzője (valószínűleg maga a főszerkesztő, Rákosi Jenő), akár véletlen is lehetne. De tudjuk, hogy az Eiffel-torony budapesti hasonmása fölállításának gondolata épp ekkortájt merült fel. A Bábel tornya hasonlat mögött pedig a piramis tervét sejthetjük, melynek részleteire - úgy tű12. (szerző nélkül): Ezeréves ünnep. Budapesti Hírlap 1893. II. 1. 13. A millenniumi emlékműről: Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp. 1934. p. 354-359; Gábor Eszter: Az ezredéves emlék. Művészettörténeti Értesítő 1983/4 p. 202-215; Gerő Andnik - már két hét után sem emlékezett pontosan a cikk szerzője, de az, hogy helyette éppen a megvalósíthatatlanság, a realitásoktól elrugaszkodott, emberfeletti nagyravágyás szimbóluma jutott az eszébe, egyértelműen mutatja, hogy a tervezet a lehetetlenségek mely kategóriájába volt már akkor is sorolható. Lehetségesnek, sőt kívánatosnak látszott viszont az, ami egyik - bár irreálisan felnagyított - eleme a piramis tervének: a millenniumi kiállítás rendkívülivé tétele egy páratlan, különleges attrakció által, mely kiemelné a kiállítások ekkor már szokványosán ismétlődő sorából. Ezt sokféleképpen el lehetett képzelni. A legszélsőségesebb példa éppen a piramis ötlete volt. Kézenfekvő megoldásnak az tűnt, hogy a kiállítást összekapcsolják egy olyan monumentummal, mely maradandó emléket állítana a nagy nemzeti ünnepnek. Ez az emlékmű - mely utóbb a Hősök terén épült fel - végül is annyiban kötődött a kiállításhoz, hogy főkapujának a helyére került. 1 De felépítése csak jóval a millenniumi év után történhetett meg. 1893 tavaszán még nem született róla döntés, és megvalósíthatónak látszott az előző évben elhatározott kiállítással egyszerre. Voltak, akik gyakorlatias felfogással azt indítványozták, hogy a kiállítás egyik pavilonját alakítsák át a rendezvény után nemzeti emlékművé.

14 rás: Az ezredévi emlékmű Medvetánc 1987/2 p. 3-27. 14. Kolbenheyer Gyula - Straub Sándor: A milleniumi kiállítás kérdéséhez. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1892/7 p. 232-239. 15. OL K 231 Kereskedelmi minisztérium 33.235/1893 ikt. sz.