Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

nek az épülettípusnak - a millenniumot is jól szolgálta, s utána még fél évszázadig töl­tötte be funkcióját. Kétségtelen, hogy az ezredévi rendezvény főépületéül nem le­hetett alkalmas. Nem gyakorlati okokból, hanem az 1885-östől alapvetően eltérő koncepció miatt. Beadványunk szerzője arról ír, hogy az 1896-os program azonos lesz az 1885. évi­vel. Ekkor még valóban úgy nézett ki, de már csak rövid ideig. A közvélemény azt várta a millennium­tól, hogy az ünnepségek egyidejűleg de­monstrálják az ezeréves múltat és mutas­sák be a jelen eredményeit. Az előbbit pél­dául egy hatalmas történelmi felvonulás ál­tal tartottá'k bemutathatónak, az utóbbi célnak - a nemzetközi gyakorlatnak meg­felelően - egy országos kiállítás tűnt legin­kább megfelelőnek, mely kézenfekvően követte volna a tizenegy évvel korábbit, hiszen az ország adottságai, elért eredmé­nyei nem változtak azóta lényegesen. 1893 elején azonban előtérbe került (majd meg is valósult) egy olyan, korábban csak szóba hozott elképzelés, mely a múlt és a jelen bemutatására egyaránt a kiállítást szemelte ki. Ennek jegyében két egyen­rangú főcsoportot alakítottak ki, egy törté­nelmit és egy jelenkorit. 10 Az ünnep jelle­ge miatt érthctőleg az előbbi vált hangsú­lyosabbá. Ez a történelmi retrospektív jel­leg, mely a millenniumon dominált, szo­katlan volt a maga korában, hiszen a ki­állítás, mint olyan, elsősorban a legfrissebb eredmények bemutatását szokta célozni. 10. A kereskedelmi miniszter 1893. II. 8-án már a két főcsoport­nak megfelelően írta ki a kiállítás elhelyezésére és a történeti főcsoport épületére szóló tervpályázatot. A kiírás: Építő Ipar Az ezredéves kiállítás eme különleges sa­játosságára érzett rá a hivatalos program nyilvánosságra hozatala előtt a beadvány szerzője, akinek koncepciója a megvaló­sultat előlegezi meg, és felül is múlja any­nyiban, hogy szerves egységbe fogja a múl­tat és a jelent bemutató kiállítást. Az ezer év századokra bontását nem ő ta­lálta ki, hanem Zichy Jenő gróf, aki az általa proponált ünnepi felvonulást osztotta fel így. Ezt a tagolást később többen átvet­ték. A millenniumi piramis kitalálója ­épülete bármennyire túlméretezett és ki­állításra alkalmatlan is - arra azért vigyá­zott, hogy a legkisebb terület az ezredév első századának jusson, melynek fennma­radt anyaga a legcsekélyebb, míg a legtöbb tér az utolsónak, melynek bemutatnivalója a legbőségesebb. Az az elképzelés, hogy az ideiglenes rendezvény a kiállítás épületét a millennium emlékét megörökítő művel kapcsolja össze, nem egyedi elgondolás, de a legkoncepciózusabb. Nemcsak bele­kombinálta egy állandó emlékmű tervét az ideiglenes kiállításéba, hanem az emlék­mű és a kiállítási épület egy és ugyanaz. Sőt nemcsak az épület készült volna az örök­kévalóság számára, hanem maga a kiállítás is, melyet állandóra tervezett, a múlt min­den emlékét bemutató hatalmas történel­mi múzeumnak. A múlt és jelen itt teljesen összefonódik, sokkal inkább, mint bár­mely más tervezetben. A saját kor, a XIX. század bemutatása egyszerre aktuális ki­állítás a kortársak számára és történelmi múzeum a jövő nemzedékeknek. A jelen 1893/8 p. 36-37 és mell. 11. Gróf Zichy Jenő: Emlékirat a millennium nemzeti megünnep­lésére. Bp. 1890.

Next

/
Thumbnails
Contents