Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz
sága majdnem hétszerese, alapterülete kis híján tizenkilencszerese, míg köbtartalma több mint százhuszonkilencszerese lett volna a Kheopsz-piramisénak, mely a legnagyobb az egyiptomiak közül! Ekkora épületet nemhogy akkor, de ma sem lehetne megépíteni, elképzelni is alig. Képtelen méreteit nyilván a millenniumból adódó bűvös ezres szám indokolta, akárcsak a félépítés ezer napra tervezett időtartamát. Még jó, hogy volt a méternél kisebb hosszmérték, melyet meg lehetett jelölni alternatívaként, de ezer méter helyett ezer lábbal számolva (316 méter) is jóval nagyobb lett volna, mint a Kheopsz (volumenét tekintve több mint négyszer). Ha a piramis nem négyzet, hanem háromszög alapú, akkor ugyanazon élhosszúsággal számolva kb. 2,3-szor kisebb lett volna az alapterület és a köbtartalom is, mely utóbbi még a kisebbik mérettel számolva is 1,7-szer felülmúlta volna a Kheopsz-piramisét. A szerző nem adja meg a helyet, ahová piramisa épülne, még azt sem határozza meg, hogy Pestre vagy Budára, de az bizonyos, hogy akkora monstrumot kell elképzelni, mely a nagyobb mérettel számolva jóval magasabb a budai hegyek bármelyikénél, a kisebbet figyelembe véve is több mint kétszer olyan magas, mint amennyire a Gellért-hegy emelkedik a Duna fölé. Az előbbi esetben akkora, mint tíz Parlament vagy Bazilika egymásra helyezve! Arra, hogy az épület technikailag menynyire lettvolna megvalósítható, kár sok szót vesztegetni: az iszonyatos mennyiségű építőanyag, a nem részletezett, de a kor szintjén nyilván megoldhatatlan szerkezet, mely ezt a hatalmas tömeget viselné, az építés módja, vagy akár csak költségfedezete külön-külön is olyan akadály, mely önmagában is az álmok világába utalta a tervezetet. És gondoljunk olyan problémákra, mint az irdatlan magasságú belső terek, melyek teljesen alkalmatlanok a kiállítási funkcióra; a félhomályra, melyet akárhányezer ívlámpa sem oszlathatna el, vagy akár csak arra, hogy az egyes szintek alapterülete is olyan óriási, hogy egyszerűen nem lett volna mivel megtölteni. A tíz szint együttes alapterülete a kisebbik mérettel számolva is nagyobb, mint az utolsó kettőt kivéve bármelyik korábbi világkiállítás teljes beépített területe, a nagyobbik mérettel számolva (3.850.000 m 2 ) pedig nemcsak minden korábbi, de minden későbbi alkotást is felülmúlna (a millenniumi kiállítást persze az első esetben is sokszorosan). . Ha eltekintünk a tervezetnek a méreteiből adódó tökéletes irrealitásától, megállapítható, hogy gondolatmenete a kor szellemiségébe illeszkedik, indítékai hasonlatosak a kortársakéihoz, csupán a fantázia szárnyalása mértéktelenebb. Kortünetnek tekinthető mindenekelőtt az a szemlélet, mely a magyar millenniumot nem egyszerűen nemzeti ünnepnek fogta fel, hanem olyan páratlan, világraszóló évfordulónak, mellyel egyetlen más nép sem büszkélkedhet. Tekintve, hogy a magyarság a népvándorlás egyik utolsó hullámával érkezett a Kárpát-medencébe, és hogy a nyugat-európai feudális államok létrejötte ezt több száz évvel megelőzte, ez az álláspont nyilvánvaló túlzás. Magyarázni csak úgy lehetett, hogy a magyar államiságnak a többinél erősebb kontinuitását tételezték és olyan tulajdonságokkal ruházták
