Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

ma a királyi épületekre vonatkozott, így az Operaházról és a Nemzeti Színházról is levették a fekete lobogót. (Ez utóbbira később Wekerle mégis kitűzette, „mivel az tény leg nem állami épület, ezért tűzhető ki a múzeumon is külön gyászlobogó" .f* A zászlók levétele rendkívül felháborította a hazafias érzelmű embereket, akik szinte megostromolták az épületeket. Az egyetemi ifjúság március 22-én délelőtt 8 órakor a Lipót-utcai új városház dísztermében tartott gyűlésen „elhatározta, hogy párosával kiküldi a kör tagjait, kik a háztulajdonosokat felszólítják, hogy házaikon gyászlobogókat tűzzenek ki". Aki nem tűzte ki a felszólítás ellenére sem a gyászlobogót, annak a háznak ablakait beverték kővel, vagy az ifjúság berontott a házba, s újfent köve-telte a kitűzést. A Borsszem Jankó tréfásan fogta fel az eseményeket: „Miért nem tűzték ki a szent kisasszonyok a nemzeti gyász alkalmából a fekete lobogót? Mert megtudták, hogy az ifjúság a föl nem lobogózott épületekbe berontani készül/"

60 De a zászlók még más kalamajkát is okoztak. Herceg Esterházy Bécsből soproni palotája kapusának küldött «Trauerfahne nicht ausstecken» (gyászlobogót nem kitűzni) szövegű távirata a „női kezelő közeg" gondatlansága folytán Trauerfahne ausrecken (gyászlobogót kitűzni) szöveggel érkezett célba. A súlyos tévedést Huszthy Ödön hercegi magántitkár korrigálta a helyszínre érkeztekor. A herceg úr mind Wekerle miniszterelnöknek, mind 56. Thallóczy-napló, 472. Magyarország, március 28. 57. BH, március 24. 58. Magyarország, március 24. 59. OGYN, XVII. 1894.321-325. Hieronymi belügyminiszternek azonos szövegű levelet írt, melyben kéri „illetékes helyen és adandó alkalommal az egész esetet kellő mértékben redukálni," ti. némely soproni újság publikálta az esetet, a herceg Kossuth-barát érzelmeit dicsőítve... Felsőbb utasításra a katolikus templomokon sem lengett a fekete zászló, bár a Novum Protocollurem Conventum Pestiensis feljegyzett két rebellist: a belvárosi ferences templomot és a kassai dómot. Az esztergomi Egyházi Közlöny rövid cikkben méltatta Kossuth halálát. „Kossuth emlékében îiem a protestánst, de a magyart tiszteljük, szeretjük ennélfogva, meg is adjuk neki azt a tiszteletet, melyet polgár polgárnak, hazafi hazafiságnak, vezérfiának, mesterének, alkotmánya mondhatnám megteremtőjének adhat. Zászlókitűzés, mint a hazafiság megnyilvánulása, csak annyiban egyházi funkció, amennyiben, mint írva van: a hazaszeretet is erény, s így minden pap homlokemelve, büszkén emlegetheti Kossuthot, a magyart... ' A fővárosi Függetlenségi és 48-as Párt pedig röpiratokban szólította fel a főváros lakosságát, hogy „Tekintettel Kossuth Lajos halálára, ne tessék ma színházba menni".

62 Ennek dacára sokan megkísérelték, hogy részt vegyenek a színházi előadásokon. A bekövetkezett eseményekről szól ez a Bécsbe küldött belügyminisztériumi jelentés: Budapest, március 23. „Nagyméltóságú Pápay István úrnak, Őfelsége cabinet irodája főnökének Bécsben. 60. Borsszem Jankó, április 2. 61. Egyházi Közlöny, március 27. 62. BH, március 23.