Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

géddel kérdeztette meg Pápayt majd We­kerlét, hogy mit akar Fejérváry báró. 27 Nemcsak a kormányt, hanem a közvéle­ményt is élénken foglalkoztatta a két követ utazása. A Budapesti Hírlap március 16-i számában így ír: „Kormánypárti képviselői körökben határozottan tudni vélik, hogy Fejér­váry báró miniszter tegnap arról referált a ki­rálynak, hogy a kormány mely képviselőházi re­zoluciókat tart a maga részéről elfogadhatónak arra az esetre, ha Kossuth lehunyja szemeit. " 28 A király az aggasztó hírek hatására visz­szatért Bécsbe s magához kérette Khuen­Héderváry Károly horvát bánt, „aki a 90-es években legbizalmasabb embere volt a magyar ügyekben. A bán, úgy látszik, mindenkor hig­gadt tanácsaival megóvta az uralkodót a vég­letektől. " 29 Ezalatt „Wekerle Budapesten alkudo­zott s azt a benyomást nyerte, hogy a szél­sőbal megnyugszik mindenben, nem kí­vánja a törvénybe iktatást, ha országos költ­ségen temetik el Kossuthot. Gyönge hely­zeténél fogva, azzal ment fel a királyhoz, hogy ezt kieszközölje". 30 Wekerle megpróbált tárgyalni a király­lyal, bár ismeretes volt előtte az 1889. évi felterjesztés s az arra adott királyi válasz is. Erről Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkár megjegyzéséből értesülhe­tünk, amit az 1889. évi felterjesztéshez fűzött: „Tárgy: Kossuth Lajos netán bekövetkező halála esetén követendő magatartásról: 1. sz. Felterjesztés Őfelségéhez (szám nélkül) (A magyar tisztázat bemutattatott Őfelségének, a fogalmazványt pedig, melyet Tisza minisz­terelnök úr maga szerkesztett, átvette a minisz­terelnök úr. A If. elhatározással ellátott eredeti feltérjesz­téstKossuth Lajos halálát megelőzőleg [kie­melés tőlem BJ.[ átvette Wekerle volt minisz­terelnök úr. Midőn Wekerle hivatalából felmen­tetett, emlékezetében hoztam a felterjesztést, azt az irattár számára visszakértem. Később is kérdést tettem neki ez iránt, de azt a választ nyertem, hogy nem találja meg.)* Tehát Wekerle, mint már említettem, s Tarkovich megjegyzéséből is kiderül, tud­ta, hogy mi a király véleménye a Kossuth­kérdésről. Március 18-án mégis elutazott Bécsbe, hogy beszéljen a császárral. Ké­sőbb úgy adta elő a dolgot, „hogy a király azon esetre, ha másképp nem lehet: nem bánta az országos költségen való temetést, de hacsak lehet elkerülni óhajtotta". 2 A Pesti Hírlap másként értesült az ese­ményekről: „Wekerle vasárnap Bécsben ked­vezőtlen fogadtatást talált. Valamint Kálnoky a külpolitikai helyzet nehézségeire figyelmeztet­te, azonképp a királynál sem sikerült a magyar minisztérium felfogásának teljes érvényt szerez­nie a Kossuthnak adandó végtisztesség módjára nézve. A miniszterelnöknek tudtára adatott, hogy sem a király, sem kormánya, sem a tör­vényhozás hivatalosan nem vehet részt a nem­zetigyász szertartásaiban a következő okokból: 27. OL, I. 34. Pópoy István hagyatéka (továbbiakban: Pápay- 30. Thallóczy-napló, 469. hagyaték), 1.1894.9. 31. Felterjesztés Kossuth... 28. BH, március 16. 32. Thallóczy-napló, 469. 29. Eckhardt, i.m. 376.

Next

/
Thumbnails
Contents