Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja
géddel kérdeztette meg Pápayt majd Wekerlét, hogy mit akar Fejérváry báró. 27 Nemcsak a kormányt, hanem a közvéleményt is élénken foglalkoztatta a két követ utazása. A Budapesti Hírlap március 16-i számában így ír: „Kormánypárti képviselői körökben határozottan tudni vélik, hogy Fejérváry báró miniszter tegnap arról referált a királynak, hogy a kormány mely képviselőházi rezoluciókat tart a maga részéről elfogadhatónak arra az esetre, ha Kossuth lehunyja szemeit. " 28 A király az aggasztó hírek hatására viszszatért Bécsbe s magához kérette KhuenHéderváry Károly horvát bánt, „aki a 90-es években legbizalmasabb embere volt a magyar ügyekben. A bán, úgy látszik, mindenkor higgadt tanácsaival megóvta az uralkodót a végletektől. " 29 Ezalatt „Wekerle Budapesten alkudozott s azt a benyomást nyerte, hogy a szélsőbal megnyugszik mindenben, nem kívánja a törvénybe iktatást, ha országos költségen temetik el Kossuthot. Gyönge helyzeténél fogva, azzal ment fel a királyhoz, hogy ezt kieszközölje". 30 Wekerle megpróbált tárgyalni a királylyal, bár ismeretes volt előtte az 1889. évi felterjesztés s az arra adott királyi válasz is. Erről Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkár megjegyzéséből értesülhetünk, amit az 1889. évi felterjesztéshez fűzött: „Tárgy: Kossuth Lajos netán bekövetkező halála esetén követendő magatartásról: 1. sz. Felterjesztés Őfelségéhez (szám nélkül) (A magyar tisztázat bemutattatott Őfelségének, a fogalmazványt pedig, melyet Tisza miniszterelnök úr maga szerkesztett, átvette a miniszterelnök úr. A If. elhatározással ellátott eredeti feltérjesztéstKossuth Lajos halálát megelőzőleg [kiemelés tőlem BJ.[ átvette Wekerle volt miniszterelnök úr. Midőn Wekerle hivatalából felmentetett, emlékezetében hoztam a felterjesztést, azt az irattár számára visszakértem. Később is kérdést tettem neki ez iránt, de azt a választ nyertem, hogy nem találja meg.)* Tehát Wekerle, mint már említettem, s Tarkovich megjegyzéséből is kiderül, tudta, hogy mi a király véleménye a Kossuthkérdésről. Március 18-án mégis elutazott Bécsbe, hogy beszéljen a császárral. Később úgy adta elő a dolgot, „hogy a király azon esetre, ha másképp nem lehet: nem bánta az országos költségen való temetést, de hacsak lehet elkerülni óhajtotta". 2 A Pesti Hírlap másként értesült az eseményekről: „Wekerle vasárnap Bécsben kedvezőtlen fogadtatást talált. Valamint Kálnoky a külpolitikai helyzet nehézségeire figyelmeztette, azonképp a királynál sem sikerült a magyar minisztérium felfogásának teljes érvényt szereznie a Kossuthnak adandó végtisztesség módjára nézve. A miniszterelnöknek tudtára adatott, hogy sem a király, sem kormánya, sem a törvényhozás hivatalosan nem vehet részt a nemzetigyász szertartásaiban a következő okokból: 27. OL, I. 34. Pópoy István hagyatéka (továbbiakban: Pápay- 30. Thallóczy-napló, 469. hagyaték), 1.1894.9. 31. Felterjesztés Kossuth... 28. BH, március 16. 32. Thallóczy-napló, 469. 29. Eckhardt, i.m. 376.
