Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

mind a honossági törvényt, mind pedig Kossuth rossz egészségi állapotát figyelembe véve fordult Tisza Kálmán 1889. április 28-án egy felterjesztéssel Ferenc József császárhoz. „Legkegyelmesebb Úr! Amint mintegy 2 évvel ezelőtt elterjedt a később hamisnak bizonyult hír, hogy Kossuth Lajos meghalt, még a józanul gondolkodó és a legmagasabb uralkodóház, valamint a fennálló alkotmány iránt minden kétségen felül magasztos hűséggel viseltető emberek közt oly mozgalom volt, hogy én már akkor bátorkodtam Őfelségének megemlíteni, hogy nem lenne helyes, meglepni hagyni magunkat ettől az eseménytől, amelyik a természet törvénye szerint bármikor bekövetkezhet, és már akkor megkaptam a Legmagasabbfelhatalmazást, errevonatkozó nézetemnek Őfelsége számára írásban való előterjesztésére. " A továbbiakban Tisza az általános hangulatról és a Kossuth-kultusz hevességéről ír, méltatja Kossuth érdemeit, majd így folytatja: „Ilyen körülmények között bizonyára lesznek olyanok, akik törvényes úton kívánják Kossuth emlékének megörökítését, és tagadhatatlan, hogyha ehhez a kormány hozzájárulna, ezáltal egy csapással véget vethetnek minden agitációnak és minden zavargó elem pártszempontból kihasználható agitációjának. Ha K. L. 1867-ben vagy akár később meghajolva a korona és a nemzet egyesült akarata előtt elismerte volna azt az alapot, amely létrehozta ezeket a tényezőket, úgy teljes határozottsággal kérném Őfelségét, hogy kegyeskedjék felhatalmazni a legalázatosabb magyar kormányt erre az eljárásra. 1. 1879. évi törvényczikk a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. Budapest, 1892.31. §. 2. Eckhardt Ferenc: Ferenc József és a Kossuth-kultusz. Magyar Ez azonban sajnos nem történt meg. Ellenkezőleg, Kossuth az utolsó pillanatig sem hagyott fel magának a kiegyezésnek és az ezen az alapon ténykedő törvényhozás jogosultságának a tagadásával; éppen ezért én is arra a következtetésre jutottam, hogy az említett megbocsátást lényegében mint kizártat [kiemelés tőlem B.J.J kell tekinteni. Kétségtelenül lesznek olyanok is, akik helyesnek fogják tartani, hogy Kossuth elhunyta alkalmából betiltsanak minden tüntetést és minden, emlékének megörökítésére irányuló tevékenységet. Részemről ezt elkerülhetetlennek és politikai szempontból nagyon helytelennek tartanám. Az előadottak alapján az a meggyőződésem, hogy ha bekövetkezik az említett haláleset, Őfelsége legalázatosabb magyar kormányának az első pillanattól arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy még ha tekintetbe is vesszük, hogy az elhunyt élete utolsó pillanatáig kétségbe vonta (vitatta) még a meglévő fórvényhozás jogosultságát, törvényhozási úton semmi sem történhet, a társadalmi köröket azonban, valamint a törvényhatóságokat senki nem fogja akadályozni részvétük kifejezésre juttatásában, gyászszertartások megrendezésében, esetleg mozgalom kezdeményezésében önkéntes adományokból létrehozandó emlékmű létrehozására; sőt azt sem lehet kizárni, hogy ebben a kormány tagjai is részt vehessenek, ha e célból adakozásra szólítják fel őket. " A miniszterelnök a felterjesztés második felében újra megemlíti a Kossuth-kultuszt és az ezzel kapcsolatos megmozdulásokat. Beadványát avval zárja, hogy előSzemle, 1927.370. 3. Kossuth-emlékalbum (A továbbiakban Album). Szerk.: Kovács Dénes, Budapest, 1909.19.