Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - POÓR JÁNOS „Emléke törvénybe iktattatik" (József nádor)

kező időszakban nem egyszer hangzott el a vád, hogy József nádor kompromittálja az uralkodót. Ferenc bizalmasa, a kamaraelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy az uralkodó a leghatározottabban a kötelességei betartására figyelmeztesse Magyarország nádorát. Tevékenysége, amely Bécsben csak ellenségei számát szaporította, Magyarországon megnövelte a hitelét. A szélesebb magyar politikai körök ugyan nem ismerték elaborátumait és leveleit, szellemük azonban érződött budai és pozsonyi közszerepléseiben. Ennél is fontosabbak azonban a gesztusok, amelyekkel - nem feltétlenül tudatosan - építette magyarországi imageát. Az 1805-ös francia háborúk idején, az ellenségről szólván, a következő szavakkal fordult a rendekhez az országgyűlésen: „Honnan ez a' maga meghittség? vallyon Mi? mert én is méltán így szólhatok, mivel az En ereimben is az Árpád véreforr, vallyon, mondám, Mi? talán azt véli, hogy úgy megfogyatkoztunk, minden reménységünket elvesztvén, olly annyira eltsüggedtünk: hogy Hazánkról, és Maradékjainkról-is el felejtkeztünk? Avagy azt képzeli e'? Hogy... Királyunkat, Koronánkat, Országunkat, 's tulajdon fennmaradásunkat, és 11. Diórium 1805.28-29.1. október 18-i ülés. A híres kijelentésről - „nam in meis venis Arpadi sanguis manat" - kevesen nyilatkoztak úgy, mint a naplóíró Horvát István, aki ezt jegyezte fel: „Nevetségre fakadtunk, midőn ugyan a' mai újság levélben olvastuk, hogy Nádor Ispányunk, Pozsonyban a' Rendekhez tartatott beszédében illy formán szólott: „Méltán szólhatok így, mert ereimben is Árpád vére kereng" - Ihol! ha szoros a kaptza; ha szükség üdéje vagyon; ha attól méltán félhetni, hogy Austria rútul marfzangoltatik, Rudolf véréből Árpád vére is lehet... Ha Árpád vére vagy boldogítani miért nem kívánod az Árpád fajzatit?..." Méltóságunkat el-áruljuk?... Haljak meg inkább, mintsem hogy ez a gyalázat rajtunk maradjon. Tudom, hogy minden Magyar így érez:... minékünk Magyaroknak tulajdonunk, jeles tetteinkkel nem kérkedni, hanem ha valaki azokról megfelejtkeznék, újabbakkal, és jelesebbekkel azokat eszébe juttatni." (Kiemelés - PJ.)

11 Nemcsak a pillanat nagysága ragadtatta az elhíresült, patetikus szavakra. Az országot nemcsak ünnepélyes pillanatokban „vállalta". Mint láttuk, a nádor egyik funkciója az, hogy ő a nemesi felkelés parancsnoka. A koalíciós háborúk idején a nemesi felkelést ugyan többször fegyverbe szólították, de csak egyszer vetették be. 1809ben, a közismert eredménnyel. Jóllehet a háborús kudarcért a felelősség közvetve az udvart, közvetlenül pedig elsősorban János főherceget terheli, akinek reguláris hadaiba - szabálytalanul - az inszurrekciót beosztották, a kritika kereszttüzébe főként az (egyébként korántsem vitéz) magyar nemesi felkelők kerültek.

12 József főherceg Győr utáni álláspontja és viselkedése amikor szembeszállt a bécsi vezetéssel az egyébként gyáván megfutamodott nemesség érdekében - kizárólag érzelmi motívumokkal magyarázható.

13 Kizökkent szerepéből: nem pártatlanul, hanem a magyar(Mindennapi. Szerkesztette Temesi Alfréd és Szauder Józsefné. Budapest, 1967.217-218.1.) 12. János főherceg Károly főhercegnek írt június 16-i levelében egyenesen a magyar nemesi felkelők nyakába varrta a felelősséget. (A levelet közölte R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. Budapest, 1909. I. A nemesi sereget kárhoztató részek főleg: 168/169.1.) Az 1809. év történetének, benne a nádor szerepének is kitűnő feldolgozása Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon 1809. Budapest, 1987. című könyve.