Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - POÓR JÁNOS „Emléke törvénybe iktattatik" (József nádor)

Aligha lehetett kétséges ezek után, hogy a szeptemberben Budára érkező helytartó - egy év múlva nádor - meg fog felelni csá­szár bátyja várakozásainak. Függetlenül attól, hogy életét valóban a közügyeknek szenteli-e vagy sem, a ma­gyar nádor vállaira súlyos terhek nehezed­tek. A szoboravatás kapcsán született szá­mos, József főherceget dicsőítő írás egyike így vette számba ezeket. A nádor: „A kiskorú király gyámja, a fő­rendi tábla elnöke, Pest, Pilis és Zsolt me­gyék főispánja, az országos levéltár őre. Közbejár a király és a nemzet közt, a hét­személyes tábla elnöke, a királyi táblához alnádort s ítélőmestert nevez... a jászok és kunok főkapitánya és bírája, s ítélőbíró két vagy több megye közti határpörökben... Az ország és fölkelt nemesség főkapitánya." 7 Bokros teendők, feszült légkörben. A ki­lencvenes évek közepén a Habsburg-ma­gyar viszony még több mint hűvös. A jako­binusok összeesküvését perek, kivégzé­sek, bebörtönzések, személycserék, elbo­csátások, a szabadkőművesség majd az olvasókörök betiltása követte. Altalános a bizalmatlanság a „megfertőzött" országgal szemben. A birodalom rendőrminisztere szerint hiába hullott porba az összeeskü­vők (a jakobinusok) feje, a mérgezett nö­vény még nincs kiirtva. A nádor a helyszínen másként látta. Nem tagadta ugyan, hogy Magyarországon vallástalanság, libertinizmus, újító szán­6. Lakics államelméleti nézetei megismerhetők a Staatsrecht von Ungarn című igen terjedelmes, kéziratos értekezéséből, amely 1812 után nyerte el végleges formáját. Megtalálható a Magyar Országos Levéltárban (MOL.) Izdenczy József iratai között 1.30. 10.11. kötet. Egy korábbi változata azonban már készen volt akkor, amikor József főherceg tanárává jelölte az uralkodó. dék, az udvar számára gyanús jelenségek is tapasztalhatók - a századfordulón is -, de az ország hangulata egyre kevésbé ad okot aggodalomra. A bizalmatlanság helyett új vezérelvet javasolt: az ország megnyerését. Ennek része, hogy a nemességet, főleg az arisztokráciát ki kell mozdítani passzív rezisztenciájából, vonzóvá kell tenni szá­mára az állami szolgálatot. A bizalom erő­sítése érdekében tanácsolta a császárnak, hogy borítson fátylat a múltra, s maga járt közben az 1794 után elítéltek egy csoport­jának kiszabadítása érdekében. Közgazdaságilag indokolatlannak, az örökös tartományokra nézve is károsnak tartotta a magyar gazdaság diszkriminálá­sát, s elaborátumok sokaságában taglalta a vámügyi és kereskedelmi sérelmek orvos­lásának szükségességét. 8 Annak, hogy József főherceg a kemény kéz helyett a megnyerés politikáját java­solta az udvarnak, az az oka, hogy alapve­tően másként interpretálta a Habsburg­magyar viszonyt, mint Bécs. Nem tartotta problémamentesnek, de nem cáfolta azt a magyar álláspontot, mely szerint Magyar­ország a szabad királyválasztó jogon kívül semmilyen jogról nem mondott le. Abból, hogy Magyarországnak Habsburg-Lotha­ringiai királyai vannak, nem következik, hogy a dinasztia által uralt cseh-osztrák tar­tományoknak prioritásuk és előjogaik le­hetnének vele szemben.' 7. Morzsányi Sándor: Emlékirat főherczeg József nádor emlék­szobrának leleplezési ünnepélyére. Pest, 1869. (továbbiakban Morzsányi, 1869) 6.1. 8. Ml. 208. sz. 638,639.1.1803. december 4. 9. JNI. III. Budapest, 1935.20. sz. 1807. december 2.

Next

/
Thumbnails
Contents