Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
APÁK ÉS HŐSÖK - POÓR JÁNOS „Emléke törvénybe iktattatik" (József nádor)
ügyek vitelére. Egyebek mellett el kellett dönteni, milyen feliratok kerüljenek a talapzatra. Hosszas viták után úgy döntöttek: az első oldalon marad az eredeti (1860-as) latin nyelvű felirat. 2 Ami a többi feliratot illeti, felmerült, hogy felvésik a nádor emlékét megörökítő 1848-as 1. törvénycikket. Nem vésték fel. Vita bontakozott ki aztán arról, vajon megörökítsék-e a szobor állítóinak nevét. Ebben is nemleges döntés született. Nehéz lett volna megállapodni abban, kit jelöljenek meg. A szobrot ugyanis nemcsak Pest városa állította, hanem az egész országból adakoztak rá, a hiányzó összeget pedig a kincstár fizette ki.' Az év őszén a mű végre felkerült talapzatára, de mint arról november végén Andrássy Gyula értesítette a várost: az uralkodó kívánsága az, hogy leleplezésére majd a következő év tavaszán kerüljön sor. A nevezetes áprilisi vasárnapon tehát a sokezer érdeklődő, valamint a politikai és kulturális élet vezéralakjainak jelenlétében több mint huszonkétéves, bonyodalmakkal teli történet végére került pont. Az ünnepség befejeződése után a közönség „birtokba vette" az addig a pestiek szeme elől is elrejtett szobrot, miközben mint a szemtanúk feljegyezték - letaposta a pázsitot, a teret pedig beborította eldobált belépőjegyekkel. Az alkotó még aznap este magas kitüntetést (vaskoronarendet) 2. losepho Archiduci Austriae Regni Hungáriáé Ultra LAnnos Palatino Pia Memoria Dicatum MDCCCLX. Azért döntöttek a latin szöveg meghagyása mellett, mert azt jobban megértik a városba látogató idegenek. Az 1860-as dátum azonban mindmáig félreinformálja a felállítás valóságos idejéről a szobor nézőit. A talapzat többi felirata magyar: Egész életét a közügyeknek szentelte; Pest városát ujjá alkotta; Nádorrá választatott 1796 november 12-én. vehetett át az uralkodótól s meghallgathatta a művét dicsérő megjegyzéseket. A szobrot általában a lapok kritikusai is tetszéssel fogadták. Esztétikai kifogásként ugyan felhozták néhányan, hogy kissé nagyra sikeredet az alak előre lépő jobb lába. A másik, többek által felvetett kifogás nem esztétikai jellegű volt. Úgy vélték, hogy a Szent István-rend súlyos, díszes palástja nem illik az elhunyt nádor szerény egyéniségéhez. Ki volt ez a szerény egyéniség, akinek az emlékét a magyarok méltónak találták arra, hogy a forradalom évében törvényben örökítsék meg, s akinek az emlékműve körül Pest városa a Habsburg-magyar kapcsolatok mélypontján oly kitartóan fáradozott? „Egész életét a közügyeknek szentelte" József nádor szobrát - s ez Magyarországon jelent valamit - egy társadalmi rendszerben sem érte el a szobordöntögetők indulata. A történetírásé sem. A „kurucos" időkben, az átértékelések korszakaiban sem változott lényegesen a kép, mely szerint a József nádor téren a legnépszerűbb és „legmagyarabb" Habsburg szobra áll. Pedig merő véletlen, hogy II. Lipót király (1790-1792) fia, a Firenzében nevelkedett 3. Halbig a szobrot 41118 Ft. 45 krajcárért készítette el. A szoborral kapcsolatos összes kiadás - beleértve a leleplezést követő munkálatokat: korlát, vaslánc, később a liget körülkerítése 45075 Ft. 71 kr. volt. Ebből 30219 Ft. 35 kr. az 1847-ben létrejött szoboralapból származott, 3737 Ft. 91 kr. Pest, illetve Budapest hozzájárulása volt, 11118 Ft. 45 kr. pedig az államkincstárból származott. (Buday, 1895.60.1.)
