Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Mikor egy ország fölszabadul - mondta viszont Radnóti és Ungvári - én nem mondhatok nemet pusztán azon az alapon, hogy ilyesmit az avantgárd nem szokott csinálni. Igenis küzdjem ki az agyamból azt a megoldást, ame­lyik garancia rá, hogy nem kell engednem a szellemi színvonalból, mégis arról szól a dolog, hogy ez az ország nemcsak szobákban ünnepel, nemcsak titokban jár ki kis gyertyákkal a 301-es parcellába, és nemcsak a rendőrök háta mögött mer lopva elhelyezni egy koszorút, hanem igenis kivonul az ország legnagyobb terére, és tesz egy jelet a sírokra. Találj ki egy avantgárd jelet, mondták. Olyasmit, mint a Kába-kő, amely ugye szent dolog, a világ egyik legszebb szobrászi munkája, bár állítólag nem ember csinálta, mert ez a kődarab az űrből jött - fekete és kocka alakú. Az arabok tehát nem egy íját kifeszítő hadvezért tisztelnek, aki legyőzte a zsidókat vagy az euró­paiakat, nem azt az iránit, aki megölte az irakit, hanem egy kockát. Egy fekete kockát, ami olyan, mint Malevics fekete négyzete. Mindegy, mit nevezünk ki a szeretetünk tárgyának. Nekem és jó néhány kollégámnak aztán valóban meg kellett szakadnunk a tervezésnél - mert rengeteg jó terv volt, ezt mindenki láthatta, aki meg­nézte a pályaművek kiállítását. A kiállítást Mészöly Miklós nyitotta meg 1989. október 23-án, és november 4-én már eredményt hirdettek, vagyis még bőven a kommunista kormány alatt. Mégis, ez olyan pillanat volt, amikor tényleg lehetett avantgárd szellemben tervezni köztérre, mert az ország szellemileg is fogékony volt az újra; az egyszerű lélek is felfogta, hogy ide nem egy ostoba lovasszobor kell. Miből állt egyébként ez a megszakadás, amire felszólították, és amelyre rá is kény­szerült, mint mondja? Ez azt jelenti, hogy valóban soha nem köztérben gondolkodtam, egyetlen kivétellel, hogy Szöulban áll egy tízméter magas szobrom. Majdnem re­ménytelen, hogy Magyarországon valaha is ilyen intelligens megbízást ad­janak szobrásznak. Bár még mindig harcolok azért, hogy felfogják, nem kell megvárni áp­rilis 4-ét vagy június 16-át, vagy Kádár János vagy bárki halálának a nap­ját ahhoz, hogy szobrot lehessen csinálni, hanem azt kell tenni, amit a szöuliak: egyszerűen kiválasztottak a világ harminc országából egy-egy szobrászt, illetve egy-egy szobrot tőlük, azokat, amelyeket ők a leg­szebbnek ítéltek. De az eszükbe se jutott, hogy egy koreai politikai évfordulóhoz kössék a dolgot. Ez az eset ritka, de nem rendkívüli: a Themze közepén ott áll Naum Gabo plexi konstrukciójának a felna­gyított változata. A londoniak úgy érezték, hogy Naum Gabo olyan nagy

Next

/
Thumbnails
Contents