Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Mikor egy ország fölszabadul - mondta viszont Radnóti és Ungvári - én nem mondhatok nemet pusztán azon az alapon, hogy ilyesmit az avantgárd nem szokott csinálni. Igenis küzdjem ki az agyamból azt a megoldást, amelyik garancia rá, hogy nem kell engednem a szellemi színvonalból, mégis arról szól a dolog, hogy ez az ország nemcsak szobákban ünnepel, nemcsak titokban jár ki kis gyertyákkal a 301-es parcellába, és nemcsak a rendőrök háta mögött mer lopva elhelyezni egy koszorút, hanem igenis kivonul az ország legnagyobb terére, és tesz egy jelet a sírokra. Találj ki egy avantgárd jelet, mondták. Olyasmit, mint a Kába-kő, amely ugye szent dolog, a világ egyik legszebb szobrászi munkája, bár állítólag nem ember csinálta, mert ez a kődarab az űrből jött - fekete és kocka alakú. Az arabok tehát nem egy íját kifeszítő hadvezért tisztelnek, aki legyőzte a zsidókat vagy az európaiakat, nem azt az iránit, aki megölte az irakit, hanem egy kockát. Egy fekete kockát, ami olyan, mint Malevics fekete négyzete. Mindegy, mit nevezünk ki a szeretetünk tárgyának. Nekem és jó néhány kollégámnak aztán valóban meg kellett szakadnunk a tervezésnél - mert rengeteg jó terv volt, ezt mindenki láthatta, aki megnézte a pályaművek kiállítását. A kiállítást Mészöly Miklós nyitotta meg 1989. október 23-án, és november 4-én már eredményt hirdettek, vagyis még bőven a kommunista kormány alatt. Mégis, ez olyan pillanat volt, amikor tényleg lehetett avantgárd szellemben tervezni köztérre, mert az ország szellemileg is fogékony volt az újra; az egyszerű lélek is felfogta, hogy ide nem egy ostoba lovasszobor kell. Miből állt egyébként ez a megszakadás, amire felszólították, és amelyre rá is kényszerült, mint mondja? Ez azt jelenti, hogy valóban soha nem köztérben gondolkodtam, egyetlen kivétellel, hogy Szöulban áll egy tízméter magas szobrom. Majdnem reménytelen, hogy Magyarországon valaha is ilyen intelligens megbízást adjanak szobrásznak. Bár még mindig harcolok azért, hogy felfogják, nem kell megvárni április 4-ét vagy június 16-át, vagy Kádár János vagy bárki halálának a napját ahhoz, hogy szobrot lehessen csinálni, hanem azt kell tenni, amit a szöuliak: egyszerűen kiválasztottak a világ harminc országából egy-egy szobrászt, illetve egy-egy szobrot tőlük, azokat, amelyeket ők a legszebbnek ítéltek. De az eszükbe se jutott, hogy egy koreai politikai évfordulóhoz kössék a dolgot. Ez az eset ritka, de nem rendkívüli: a Themze közepén ott áll Naum Gabo plexi konstrukciójának a felnagyított változata. A londoniak úgy érezték, hogy Naum Gabo olyan nagy