Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

mann Gábor dolgozott az egyik asztalnál, én a másiknál, persze tudtuk elég régen együtt dolgoztunk már -, hogy amit csinálunk, az össze fog illeni. Úgyhogy mondhatom azt is, hogy minden elem külön készült és csak a végén állt össze, tehát nem egy meghatározott szimbolikára épült rá, hanem egyszerűen csak jött belőlünk. De volt még egy érdekes mozzanat abban, mi hová került: mondtam, hogy szemből nézve jobb oldalon volt a szószék és bal oldalon az a bizonyos örök láng. És mivel kameraállásokat is kellett építenünk, úgy döntöttünk, hogy azt a a tévé-kamerát, amely a szónokokat veszi, bal oldalra rakjuk. Ugyanis így a háttérben megjelent a jugoszláv követség. Ez tehát abszolút tudatos döntés volt, olyannyira, hogy Győrffy Miklósnak, aki a közvetítést vezette, meg is mondtuk: ha ennek a kamerának a képe jelenik meg a közvetítésben, tudd, hogy a háttérben a jugoszláv követséget látod, ahonnan Nagy Imrét és a társait elrabolták. Es a rozsdás vas? Azt hiszem, ez a mi stílusszabadságunk része. Persze valami távoli kapcsolat itt is van 56-tal, mert szerintünk ebben a régióban az emberek többnyire kínlódva építenek: és ez nem rozsdamentes acél, és nem csupa-üveg-borítás, hanem az a buherálás, amihez az emberek Papp-szigeten folyamodnak vagy akkor, amikor a loggiájukat beépítik, hogy kicsit megnöveljék a lakásukat, vagy ahogy Érd mellett kialakítják a kiskertjüket. Ennek van egy olyan látványbeli aspektusa is, amellyel az építészeknek talán kicsit foglalkozniuk kellene; nem biztos, hogy csak gúnyosan lehet emlegetni a betonvasból hegesztett kerítést meg virágállványt, lehet, hogy van ennek valami kihüvelyezhető esztétikai mozzanata is. És benne van talán az is, hogy buherált módon is lehet szabadságharcot vívni: nemcsak szupertankokkal és a legmodernebb gépfegyverekkel, hanem ilyenfajta találékonysággal is. Tehát ha nagyon akarod, van rokonság a rozsdás vas meg a közeg közt. De ez már egy mai asszociáció... Igen, csak most jutott eszembe, hogy rákérdeztél. De ha én végignéztem a téren, és láttam, hogy vannak végigvezetve a villanyvezetékek, hogy gányolta fel egy másik csapat a hangszórókat stb., akkor azt mondom, ahhoz a buheráláshoz is kiválóan illett a rozsdás vas. Nem hiszem, hogy nagyon el kellett volna különülnünk ettől a jellegzetességtől, és valami olyan különlegesen szép és fényes dolgot kellett volna csinálnunk, aminek semmi köze sincs a környezetéhez. Ehhez persze hozzátartozik az is - hogy apró történetkéket is mondjak -, hogy a Műcsarnok egyik első emeleti szobája volt mindig az a hely, ahon-