Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Mi a különbség? Nagy különbség van a két helyzet között. Az első esetben ugyanis nekem szabad kezem van, nyugodtan dolgozhatom, és nem kell kidekáznom, hogy a megrendelőnek vajon melyik megoldás fog tetszeni. Bármilyen más esetben viszont nem ennyire nyitott a munka, mások szempontjaira is tekintettel kell lennem. Es mi volt a helyzet? Ez speciális eset volt. Tisztában voltam vele, hogy noha az a stílus, amelyet Gáborral képviselünk, elképzelhető egy temetési szertartáson, mégis elég vad dolog lenne; ebből az is világos volt, hogy a felkérést nem pusztán azért kaptam én, mert azokat a dekonstruktivista dolgokat szeretnék viszontlátni, amelyeket én csinálok, hanem másról is szó van. Több mindenről. Nyilván annak is szerepe volt a felkérésben, hogy nekünk volt olyan kapcsolatunk a Filmgyárral, amely garancia volt rá, hogy megvalósul maga a dolog: ha a ravatalt a Filmgyár díszletépítői csinálják, biztos, hogy a kivitelezés jó lesz, hiszen profik, hozzá vannak szokva az ilyen nagy léptékű munkákhoz, vagyis tisztán szakmailag közelítik meg a feladatot, és nem pusztán a lelki motívumok mozgatják őket. Hogy profánul fogalmazzak, egy filmgyári díszítőmunkásnak végül is teljesen mindegy, hogy május elseje dekorációját csinálja vagy egy ilyen jeles napét. Ez nagyon fontos volt: hogy ebben a feszített légkörben és tempóban legyen egy olyan nyugodt csapat, amelyik a dolognak csak a szakmai részével törődik, semmi másra nem figyel. Tehát azt hiszem, ez is bele volt kalkulálva abba, hogy mi kaptuk a felkérést. A feladatunk azonban mégsem csak a szertartás megjelenítése volt. Ugyanis már annak a kérdésnek a megválaszolásában is komolyan részt kellett vennünk, hogy hol legyen a ravatal: éles - tulajdonképpen politikai - vita folyt arról, hogy a rákoskeresztúri temetőben vagy a Hősök terén, mert mire mi a véleményünkkel megjelentünk a színen, már csak ez a két helyszín volt. Kik vitatkoztak? Lehet azt mondani, hogy a temetőt mint helyszínt a kormány vagy az akkori hatalom támogatta; oda akarta beszorítani a szertartást. És természetesen a Történelmi Igazságtétel Bizottság és mindazok, akik más szempontból nézték a dolgot, a Hősök tere mellett foglaltak állást. Végül nyilván nagyon sok politikai vita és háttértárgyalás eredményeként került a szertartás a Hősök terére, de azt hiszem, nekünk is volt benne némi szerepünk. Ugyanis mi tárgyaltunk a Budapesti Rendőrfőkapitányság képviselőjével,