Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

elsejét javasolta. Némi huzavona, az anarchisták szavazatellenességének letörése után a párizsi kongresszus hivatalos felhívása „egy nagy nemzetközi felvonulás" {grande manifestation internationale) szervezésére szólít fel, amely e kongresszus határozatainak megvalósítását, főként a nyolc órás munkaidőt követelje. Számos beszámoló említi meg, hogy Párizs ekkor még a nemrég megünnepelt Bastille-lerombolás-centenárium (júl. 14.) lázában ég, a díszítmények, zászlók még látszanak, és az új ünnep javaslói arra is számítanak, hogy talán a következő tavasszal ők is sikerrel döntik meg a fennálló rendet... Valódi világforradalmi megmozdulást vártak az első nagy, igazán nemzetközi május elsejétől. Sem a francia, sem az amerikai, sem a nemzetközi szocialista mozgalom nem egységes. A következő években sokféle irányból szervezik az ünnepet, vagy szervezkednek ellene. Hol tüntetésre, hol felvonulásra, hol majálisra kerül sor, hol rendőrrohamra, lövésekre. Angliában, ahol már korábban is május első vasárnapja volt a félhivatalos munkásgyűlési nap, a demonstráció változik, ám egyre általánosabbá lesz. Az Egyesült Államokban szakáganként, nyelvenként és nemzetenként különböző formákat ölt. És noha csakhamar a világ szocialista mozgalmának ünnepnapja német, francia, belga, holland, svájci, olasz, spanyol, dán, norvég, svéd, finn, orosz, lengyel, japán, ausztrál földön, a Balkánon csakúgy, mint Latin-Amerikában és Kanadában - ez ünnepek történetét minden esetben külön-külön kellene megírni. Nem is annyira meglepő, hogy az Osztrák-Magyar monarchia szinte egész területén milyen hamar ismertté válik a már amúgy is erősnek nevezhető szocialista és munkásmozgalom keretében az új ünnep. Munkások! Elvtársak, ne feledkezzetek meg a munkásünnepről A Magyarországi Általános Munkáspárt részt vett a párizsi kongresszuson, és osztrák elvtársaival közösen népszerűsítette az új ünnepet. Már az év őszén emlegették, a Népszava évzáró, december 29-iki számában figyelmeztet (a fenti szavakkal) a közelgő 1890. évi május elsejére. Tavasszal tárgyalásokat folytatnak a gyárak munkásaival, a fennálló szakegyletekkel a „május elsejére tervezett munkásünnep rendezése tárgyában". Munkaszünetet tartanak, fellépnek a nyolc órás munkaidő érdekében. A részletes programot már március 2án közzéteszi a Népszava. Eszerint a gyülekezés színhelye a Kálvin tér, délután 2 órától. Innen indul a felvonulás a Kiskörúton és az Andrássy úton át a Városligetbe, az Aréna előtti szabad térre, ahol a felvonulás véget ér. Táblákat és zászlókat a rendezők készíttetnek, a következő felirattal: „8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai nyugalom". Minthogy a rendezők gyanakodtak az anarchisták és a rendőrök provokációjára, minden 10-10 résztvevőre számítva két rendezőt jelöltek ki, akik a tízes sorokban felvonulók szélén haladnak és mintegy kordont képeznek. A belügyminiszter utasításban adta a tüntetések megakadályozását, ám nem tiltotta be a gyűléseket. A budapesti felvonulás végül is rendben lezajlott. A mozgósított rendőrség (és riasztott katonai egyse-