Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - SZŰCS GYÖRGY A „zsarnokság" szoborparkja
„szocialista szobrok I. országos találkozója" - ünnepi beszéd (Blaskó Péter), indulók tangóharmónikán (Tabányi Mihály), versmondás (Koltai Róbert), valamint Bástya elvtárs szalag-átvágása (Both Béla) - kapcsolódott a szovjet csapatok kivonulásának napján tartott Budapesti Búcsú rendezvényeihez. A stílusában ugyan az 1990-es „Sztá-lin, Rá-ko-si" kiállítás (Legújabbkori Történeti Múzeum) megnyitójához igazodott, ám ott a kiállított tárgyak szinte igényelték korabeli jelenetek felelevenítését. Itt senkit sem zavart, hogy a díszletezés nem igazán alkalmas hasonló megnyilvánulásokra, hiszen Eleőd Ákos ugyan idézőjelbe tette a szobrokat, de gondosan ügyelt arra, hogy tényleg ne vicces panoptikumként tálalja őket. Mindenesetre a hazai és külföldi nézők elégedettek lehettek, megvolt az előző évi szellemesebb akciónak, a Felszabadulási emlékmű elleplezésének (Szentjóby Tamás) mint látványosságnak a folytatása. 22 A szoborpark természetesen - mint minden - gerjeszthet ironikus (nem parodisztikus) megközelítéseket, de a szobrok enynyiben nem harsányak, nem érvényesül rajtuk a kedvelt „szocreál" abszurdumig vihető túlhajtott kifejezőkészsége. Másfelől nem feledhető, hogy a Szovjet emlékművek környezetében tényleg halottak voltak, illetve számos emlékhez a halál olykor filmhíradókban is megelevenedő jelenetei kötődnek. Kívülről nézve eléggé gyenge, unalomig ismételt ábrázolásokat látunk (pl. a leány madárral motívum), 21. Pl. Central European Business Weekly, The Daily Telegraph, The Obsever, The Wall Street Journal Europe stb. 22. Az esemény hír-értékére jellemző, hogy azokban a hetekben amelyek elvesztették környezetüket: esendőkké váltak. Elhagyta őket az a mesebeli erő, amelyet több költő is megénekelt - a Lenin-szoborról, melyet az ellenség ledöntött, de másnap újra eredeti helyén magasodott vezetve a harcot a győzelemig. Az emlékműveket még jó darabig ködös auraként körüllengi magukkal hurcolt történetük, a díszes koszorúzások, május 1-i felvonulások hangulata (Pátzay Pál: Lenin, 1965), míg mások az akciókra emlékezhetnek (Kiss István: Münnich Ferenc, 1986; Varga Imre: Kun Béla, 1986). Kiss István Munkásmozgalmi emlékművének (Hűvösvölgy, 1976) csak titulusa miatt kellett távoznia, hiszen a két óvó tenyér annyira általános jelkép, hogy pl. a Szeta is ezt alkalmazta jelvényén a nyolcvanas években. A szoborpark építése folytatódik, hiszen kiszolgáló épületek, technikai háttér nélkül idővel megcsappanhat a vonzereje. A kerületnek az az érdeke, hogy valamilyen formában élővé tegye a „monumentum-tárat". Valószínűleg nem marad abba a vele való foglalkozás, akár művészeti, akár tudományos megközelítés vessen számot vele. 2 Végig lehetne követni az elhelyezett szobrokat esztétikai szempontból is 25 , de sokkal lényegesebb az a kérdés, hogy a köztéri szoborállítások indítékai megváltoztak-e, vagy eljött az új rendszer szempontjai szerinti kiérdemelt monumentumteremtés lehetősége, s íródhat a kultúrtörténet következő fejezete. Mindenesetre a Világkiállítás építkezései vonzzák a közteJapánban csak ez jelent meg Magyarországról: „Hungary opens theme park in mock communist tribute". The Japan Times. 1993. június 29.13. old.
