Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark

dorn meg, hogy hol, hogyan, mikor és milyen feltételekkel szórakozol, találkozol másokkal"-elvnek megfelelően alakították ki a működési feltételeket és játékszabályokat, s úgy persze, hogy még ennek is örülni kellett, mert idáig még ez sem volt. A 60-as évek kulturális atmoszférája 1962 volt valójában az első teljes idény, amikor május 1-én nyitott a park és szeptember 20-án zárt be. Ez alatt az idő alatt a parkot 70 ezren keresték fel,

4 ami igencsak jelentős látogatottságnak volt mondható. A futballmérkőzéseket és a szervezett május elsejei felvonulásokat leszámítva, lényegében nem volt hely és alkalom, ahol több ezer ember egyszerre összegyűlhetett. A korszak politikai vezetése félt, gyűlölte, s így kerülte is a tömegesedést, mert tudat alatt is veszélyt látott benne. így ha életre is hívott tömegeket vonzó eseményeket, azokat kontrollálni akarta. Ebben az évben - s még évekig - sem változott az ötforintos belépőjegy, de a nyitvatartási napok száma már négyre bővült, s vasárnap délelőttönként az akkori moziszolgáltatások példájára két forintos belépő ellenében gyermekműsorokat is szerveztek. A vasárnap délelőtti gyermekműsor parkba való szervezése nagyon jól mutatta a kor kultúrpolitikai törekvéseit. Egy szórakozásra kitalált hely egyszerre akarta az egész család, több generáció igényét is kielégíteni, a családok együttes és közös szórakozásán munkálkodni, életvezetési min4. Volt egyszer egy Ifipark 10. p. tákat sulykolni, miközben a szórakoztatás ürügyén elsősorban nevelni akart. A park első két-három évi programját átnézve

5 ugyanis két tendencia rajzolódik ki igazán. Az egyik, hogy a kezdeti években a dzseszszes szalonzene volt a meghatározó a programokban, s így a fiatalok szórakozása nem nagyon tudott elkülönülni a felnőttekétől. Ha megnézzük a fellépők névsorát, akkor legtöbbször Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Horváth Tivadar, Zsolnai Hédi, Ákos Stefi, Kovács Erzsi, Toldi Mária, Németh Lehel, Koós János, valamint a fiatalabbak közül Aradszky László, Ambrus Kyri, Kerényi Gabriella, Szikora Jenő, Hacki Tamás nevével találkozunk leggyakrabban. A dalok közül a legsikeresebb slágerek a Fogj egy sétapálcát, a Lehet, hogy szép nem vagyok, a Micsoda nagyszerű dolog, az Esős vasárnap délután, a Marina és a Csaó Bambina voltak. Szalonzene, „muzikális" zene volt ez a javából, nem sok volt bennük a kifejezetten fiatalos, energikus, avantgárd, dinamikus vagy akár a fiatalokra mindig jellemző anarchikus elem. Nem nagyon tudott kialakulni a kezdeti években a fiatalok számára létrehozott szórakozóhelyen a fiatalok kultúrája - ha tetszik, szubkultúrája -, a csak rájuk jellemző, az ő karakterüknek megfelelő rétegzene. A fiatalok öregítését, szubkultúrájuk megformálódásának, karakteresedésének lassítását nemcsak a fellépő énekesek és az ő dalaik sulykolása, műsoron tartása révén próbálták elérni, hanem a közművelődési, úgymond kultúrprogramokon keresztül is. 5. A korabeli Magyar Ifjúság számai rendszeresen ismertették a park programját.