Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - FODOR ANDRÁS A kollégium (naplórészlet)

Szervánszky Szimfónia-ját hallgatom. Kissé egyenetlen, de karakteres, jó muzsika. Éjfél után düllöngünk fel föl harmadik emeleti szobánkba Desewffyvel. Barátságos, rokonszenves gyerek. Fölényességében, rendetlenségében, lustaságában nincs semmi bántó. S emellett őszinte és közvetlen. Magától mondani kezdi, milyennek látja ő házunk táját. Említi, hogy némelyek, épp azok, akikben baloldali lelkiismerete védnökeit hitte, mennyire megváltoztak. (Gondolom Réz Palira céloz.) Folytatva a témát elmondjuk egymásnak, milyennek látjuk magunk körül a világot. Némileg megnyugtat bennünket a kölcsönösen szomorú summázat: semmi jót sem várhatunk. (...) Illés Laci az éjjel drámai, meg-megszakadó önvallomásként előadta, hogy szeptember végéig pártbizottsági határozattal feloszlatják a Kollégiumot. S ezzel együtt 20-30 embert kivágnak, köztük olyanokat, mint Szűcs, Réz, Trócsányi, Bakos, Zoltai, Benczédi, Wilhelm, Horányi, Németh Géza, Papp Béla, Papp Ferenc, Kozma, Vekerdy, Zeller, Domokos, Lator, Kanócz. Maga Illés is megy, a párt rendeli valahová, a párt, amelyikhez Illés kétségek közt vergődve tartozik. (...) S hogy mi lesz itt rövidesen? Év végéig a Kollégiumból mindenkit kiszórnak. Szó van arról, hogy Szűcsöt, Réz Pált az egyetemről is kitiltják, úgyhogy tud olyan társunkról is, aki már azon gondolkodott, öngyilkos legyen-e? Fél év múlva netán csak a nagyüzemi munkások prosperálhatnak, azután meg a fene tudja kik... (...) Sose fogom elfelejteni, ahogy László a radiátorra gubbaszkodva, mozdulatlan, keserű arccal nézett, s ahogy én a Margit Intézet fáira meredtem a tudatos pillanatrögzítés kényszeres mozdulatlanságával. Engem, aki egyénileg már felkészültem rá, kevésbé sújt a közös bukás, hiszen még enyhíti is a kínt, hogy barátaim is jönnek velem. Mégis, nem lehetek annyira fásult, se közömbös, hogy ne érezzem át a Kollégium megszüntetésének katasztrófáját. - Igazad volt, Bandi - mi lettünk az utoisó kollégisták. - Mosolyognom kell - válaszolok -, amikor bekerültünk ide, milyen nemes csengése volt, ha valakire azt mondták volt kollégistái És most, pontosan az ellenkező, megbélyegző jelszó lesz majd, ha ránk alkalmazzák. (...) Teljes érzelmi közömbösséggel lépünk be Rádiccsal a Kollégium ajtaján, de a bent tapasztaltak rögtön kellemetlenül érintenek bennünket. Szekrények a folyosón, politúrszag, zsúfoltság. Benyitunk néhány szobába: emeletes ágyak matrac nélkül, csak úgy sodronyostul. Végigjárjuk az épületet. A jobb szárnyon vannak a lányok. Némelyik ajtó mögül vegyes hangok szűrődnek ki. Szegény Eötvös-kollégium! Sárosi Bálint és Nagy Micu