Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - FODOR ANDRÁS A kollégium (naplórészlet)

túl dombjai küldtek..." (Keresztury ott ül a közönség közt, derül önmagán. Fülepet nem látom: milyen arccal nézi Nagy Géza karikírozta saját járását.) (...) Hétkor teljes díszben találom a Kollégiumot. A díszterem előtt ácsorgók közt ott van a rég látott (Vasvári Akadémia helyett pártfőiskolára került) Csatári Dáni is. Váltunk néhány vigyorgósan szívélyes mondatot. A társaság a díszterem hátterében Szűcs Jenő vezényletével énekel, persze főként mozgalmi dalokat. Szép gyermekem jöjj ki a rétre - és hasonlókat. Kozma nagy garral figyelmeztet a huncut szórakozási lehetőségre, hogy a rádiósok csodamasinájáról dalunk, nem sokkal éneklés után, visszahallható. Szándékosan félreénekeltük az egyik sort („a szél sodorja szerte-szét szívünk dalát") — s röhögve halljuk, hogy szól vissza a variáns: „a szél sodorja szerte szét a pék faszát..." A Kollégium mintha csak azért is régi önmagára akarna visszaütni. Bevonul az előkelő vendégség: Révai József, Lukács György, Tolnai Gábor, Szávai Nándor, plusz a tanári kar. Lukács beszél először. Czine Mihály vastag nyaka, Horányi válla közt néha látom a fejét. Kissé lagymatagon beszél, semmi újat se mond, általános elveket ád az intézmény további működéséhez. Lutter szétaprózódó széljegyzetszövege után Franki (Falus) az átállás történetét vázolja. Jó erős ko///égiumokat mond. O mutat rá a valóságos bajokra, az időpánikra például, melyben az egyetemre bevonult Eötvös-kollégium leledzik. A terem egyébként stílusosan ki van díszítve. Gombocz és B.G. úr arcképei helyett Szakasits és Rákosi portréi láthatók. Három oldalon pedig különféle, az épületben eddig sohase látott föliratok: „Forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat"; „Új ország új nemzedék"; „A tanulás fegyver, hazádat építed vele". (Képzelem, hogy tetszik ez a nyelvi képtelenség Fülep úrnak, akit később az igazgatói irodában Révaival látok beszélgetni.) Újdonság persze a sok taps, vastaps is, de valahogy elviseljük, kivált mivel utána mehetünk az igazgatói irodába „szabad rablásra". Eleinte bátortalanul mozgunk a „nagyok" közt, mihelyt azonban hozzák a feketekávét, rögtön a helyünkön vagyunk. Pillanatok alatt kiürül a mellékelt pogácsástál is, és még hányszor! Egy ízben előre behozzák a mokkacukrot, hogy jön majd utána fekete. Mint a szarkák, úgy kapkodjuk ki a fehér kockákat. Mulatságos ez a mohóság. A tanárok háta mögül is kilopkodjuk a pogácsát. Egyáltalán úgy mozgunk a kinyitott termekben, mint a díszbe öltözött cinkosok. Nincs kedvem komolyabb alakzatot felvenni, csak pillanatokig hallgatózom itt-ott: Kenéznél, Hadrovicsnál, Révainál.