Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - SZÁSZ IMRE Ménesi út (regényrészlet)

nyaraló munkások szinte gyermeki örömét kispolgárinak ábrázolta. (...) Fodort erősebben is támadták, mint Latort, éppen mert menthetőnek tartották, Latorról viszont lemondtak. Aki olyanokat ír, hogy az időnek hét oszlopa vah, az misztikus, irracionális tanokat hirdet, azzal nincs mit kezdeni. Védője, Domokos Mátyás hiába magyarázott: az irodalom-nemértés skolasztikus érzéketlensége ekkorra már majdnem kiszorította Gyergyai úr explication de texte-jeit. Számomra ez a költői est azonban nem is igazán az értetlenség hangos manifesztációi miatt vált emlékezetessé: valamikor ez idő tájt költözött be a kollégiumba, nyíltan és brutálisan, a félelem. A Fodor-féle trió, amelyhez alkalmilag én is csatlakoztam, már nem mert a kollégiumban találkozni; negyedórás szünetekkel elhagyva a kollégiumot, valahol a Gellérthegy ösvényein kerestek helyet peripatetikus irodalmi töprengéseiknek, mert barátkozásukat nemcsak helytelennek, hanem egyenesen károsnak találta az új és szigorú szellem. (In: Szász Imre: Ménesi út. Regény és dokumentumok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985.15-18.; 26-28.; 100-104.; 192-195.)