Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

mint a szabadságharc leverője és abszolút uralkodó, hanem mint az alkotmányosság helyreállítója, a konszolidáció és a fejlődés megteremtője, és - bármilyen meghökkentő mai szemmel nézve-Árpád erényeinek jelenkori megtestesítője. Ez a konstrukció végigkísérte az ünnepségeket, melyek csúcspontját, az országgyűlés díszülését és a hódoló felvonulást éppen június 8-ára, a '67-es koronázás évfordulójára időzítették.

39 Az uralkodót következetesen az Árpádok méltó utódaként jelenítették meg. Ez a historizáló, a status quo-t legitimáló szemléletmód érvényesül szerzőnknél is, aki a honszerző és az államalapító mellé egyenrangú harmadikként helyezte Ferenc Józsefet Hungária mellé, hogy együttesen szimbolizálják a múltat és a jelent, az első ezredévet és a bizalmat az eljövendő másodikban. Az ismeretlen szerző csak azt írja le, hogy kiket kellene megörökíteni a csonka piramis tetején, de azt nem, hogyan. Willheim Adolf beadványából többé-kevésbé az is kivehető, hogy Hungária szoboralakját miként képzeli el. Még azt a szívességet is megteszi az utókornak, hogy fölsorolja azokat az emlékműveket, melyek követendő például szolgálhatnának a Gellérthegyre álmodott szobor számára. Nyilvánvaló, hogy az általa tervezett mű a New York-i Szabadságszoborra hasonlít közülük a leginkább. Ezt igazolja a hasonló, különleges funkció (világítótorony) és ehhez 39.1896. VI. 8-ról lásd Kőváry László: A millenium lefolyásának története és a millenáris emlékalkotások. Bp. 1897. p. 92-123. 40. Többféle múzeumról is szó volt a Gellért-hegy tetejére: nemzeti ereklyemúzeum, fővárosi, illetve kifejezetten budai múzeum ötlete is felmerült. stílszerűen kapcsolódva a magasra emelt fáklya. Hungáriát a kezében koszorúval, kehellyel vagy a szent koronával szokták ábrázolni, fáklyával nem. Willheim szobrán a címer utalt volna arra, hogy a szobor Magyarország jelképes megszemélyesítője, így ez az elgondolás a Szabadság-szobor és a Hungária-szobor szintézisének tekinthető, melyet éppen a Citadellának, az elnyomatás jelképének a helyén javasolt fölállítani. Willheim szövegéből és a millennium egész légköréből is az következik, hogy a szoborral nem az elvont egyetemes szabadságeszményt kívánta megjeleníteni, hanem kifejezetten a hazait. Ezen a polgári szabadságjogok 1848-as kivívása ugyanúgy érthető, mint az alkotmányosság 1867-es helyreállítása. Mind a megfogalmazás, mind pedig a szobor szimbolikája elég általános ahhoz, hogy mindkét értelmezés beleférjen; ez a megoldás a közjogilag élesen megosztott közvélemény mindkét felének elfogadható lehetett volna. Willheim szoborterve tehát lényegében ugyanazt akarta kifejezni általánosabb eszközökkel, mint a piramis szerzőjének szoborcsoportja konkrét alakokkal: az ezredéves történelem egészét, a múlt és a jelen töretlen folyamatosságát. E két beadvány a millenniumra készült, de eszmeiségük az ünnepi év után sem vesztette el aktualitását; hasonló tervezetek 1896 után is keletkeztek. Már a követLósd Buda és vidéke 1897. IV. 25, VI. 6, VIII. 1. 41. Pejakovits Lajos: Javaslat egy magyar nemzeti történeti emlékmű felállítása tárgyában. Ugyanott, 1897. VI. 20. 42. A fenti tanulmány 1989-ben készült „A szobor árnyéka" című kötet számára (szerk. Szűcs György), mely azóta sem jelent meg.