Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

legkiválóbb hazai építészek sem voltak képesek, az ilyen irányú törekvések igazából csak a millennium után bontakoztak ki. A historizmus legfeljebb annyiban lehetett magyar, amennyiben a történelmi stílusok itteni változatát alkalmazta. Természetesnek vehető, hogy laikusok is a jól bevált építészeti formákhoz, stiláris közhelyekhez folyamodtak, különösen akkor, amikor az örökkévalóság számára terveztek. Az ilyen végletes fantáziálás, mely szerzőinket jellemezte, nem volt hazai sajátosság, nagyszabású évfordulós ünnepségek mindenütt a világon kiváltottak hasonlót. Az éppen az évi chicagói világkiállítás alkalmából például hasonlóan megalomán építményt terveztek (egyik szerzőnk hivatkozik is rá). Amerika felfedezésének egy páratlan méretű alkotással kívántak emléket állítani, mely egy önmagában is hatalmas alépítményen nyugvó, 300 méter átmérőjű óriási földgömb lett volna. Egy kilométeres egyenlítőjéről csigavonalban út vezetett volna fel a gömb tetején elhelyezett szoborig, mely Kolumbusz hajóját mintázta volna. Belül 6 km-es vasutat és planetáriumot képzelt el a tervező; könyvtár, szórakozóhelyek is helyet kaptak volna az épületben, melynek teljes magassága pontosan 1492 láb lett volna. Kolumbusz óriási méretű szobrát is föl akarták állítani más nevezetes személyekével együtt. Az építmény tetején csillagvizsgálót létesítettek volna. Arra nézve, hogy a gömb irtózatos méretű belső terét hogyan is képzelték el, nem szolgálnak információval a 34. A Kolombus emlék Chicagóban. Vasárnapi Újság, 1890. X. 26. p. 694. 35. A gömbformát alkalmazó korábbi és későbbi épülettervekről beszámolók. Az viszont kiderül belőlük, hogy az őrült agyszülemény megvalósítására komoly előkészületeket tettek." A piramis és az „Acropolis" tervében közös az, hogy mindkettőt a millennium emlékét megörökítő plasztikai alkotással szoros kapcsolatban képzelték el. Ez a koncepcionális elem más millenáris tervezeteken is megfigyelhető. Egy szobor vagy szoborcsoport önmagában nem érhette el a kívánt monumentális hatást, egy önálló építészeti mű igen, de a szükséges eszmei mondanivalót csak szobrok és domborművek által lehetett kifejezni, történelmi kosztümök, fegyverek stb. révén lehetett megfelelő „nemzeti" atmoszférát kelteni. Ez a megvalósult ezredévi emlékműre is érvényes, ahol az építészeti keret és a keretet kitöltő szobrok egyenlő hangsúllyal, együttesen érvényesülnek. Willheim elgondolásában a mű építészeti és szobrászati része nem fonódott ennyire szorosan össze, de az épület és az előtte álló szobor - szerencsés esetben szerves egységet alkothatott volna. Ezzel szemben a piramis tetejére helyezett szoborcsoport kifejezetten groteszk elgondolás, több okból is. Az egyik a mű mérete: az ismeretlen szerző piramisa iszonyúan magas és sokkal meredekebb, mint az egyiptomiak. Egy ilyen irtózatosan nagy tömegű épület tetejére, a nézőtől kilométeres távolságra csak különleges méretű szobor állítható úgy, hogy lentről egyáltalán észrevehető legyen. Ahhoz pedig, hogy ne hasson kisszerűnek a hatalmas épülethegy Id. Nagy Ildikó: A francia forradalmi építészet és a modern szobrász-építészet. Építés-Építészettudomány 1973/3-4 p. 599-611.