Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság
Kálmán belügyminisztériumi államtitkár célzásait Budapestre, az ország szívére és központjára, vagy Petrovácz Gyula tanácstag egyszerű ténymegállapítását, mely szerint végre Nagy-Budapest közmunkáinak Tanácsáról beszélhetünk nyilván mindenki értette, elsősorban az érintettek, PestPilis-Solt-Kiskun vármegye tisztségvise,~ 18 loi. Az első bécsi döntés eredményeként tehát ismét megnagyobbodott ország újra óvatos lehetőséget kínált a kormányzat számára is arra, hogy a nemegyszer anakronisztikus, feudális magyar közigazgatás reformja végre elkezdődjék, lehetőség nyíljon a racionalizálásra. A Nagy-Budapestről újrakezdődött viták, törvényi előkészítések 19 is ennek a szélesebb, közigazgatási reformszellemnek - melyben Magyary valóban kiemelkedő szerepet játszott - a keretében kezdődtek meg. Az általános reformszellemnek, a nekibuzdulásnak megfelelően a Nagy-Budapestre vonatkozó tervek variációi is számosak lettek, alkalmanként felpuhultak, illetve több lépcsős megoldásokká váltak. Keresztes Fischer maga például az új vármegyék között létrehozta volna a Duna vármegyét (Budafok-Kispest-Pestszentlőrinc-Rákospalota-Újpest-Csepel-Békásmegyer-Erd-Nagytétény-PesthidegkútPestszentimre-Pestújhely-Rákoscsaba18. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1939-1940, írta Harrer Ferenc, Budapest Athenaeum, 1941.258-271. o. 19. Lásd: A korszerű közszolgálat útja 14. Magyarország közigazgatási beosztásának rendezése. Közzéteszi: Dr^ Keresztes-Fischer Ferenc m.kir.t.t. belügyminiszter, összeállította Benisch Artúr Bp.é.n. (1940) A „cseh uralom alól felszabadult Felvidék visszatérése az anyaországhoz újra előtérbe tolta és a legrövidebb idő alatt megoldaná Rákoskeresztúr- Rákosszentmihály-Sashalom-Soroksár városok és mezővárosok öszszegéből), azaz megteremtette volna azt a Budapest körüli övezetet, amely - ebben az esetben - legalább annyira megvédte volna Budapestet egy újabb városias gyűrű kifejlődésétől, mint amennyire elősegítette volna a belkerületek fejlődését. A Keresztes Fischer-féle megoldásban szereplő városok és községek nagyrészt azonosak azzal a listával, melyet a főváros környékének fogalmát definiáló fent idézett 33.1938. B.M. számú rendelet tartalmaz. Mindannak, ami a harmincas évek második félétől, illetve 1908-tól történt, logikus összefoglalását adja Szendy Károly 1942-es Nagy-Budapestről szóló tanulmánya, amelyet a polgármester Magyary Zoltán kutatásaira támaszkodva írt. Szendy a történeti áttekintés után felsorolja a lehet20 séges megoldási alternatívákat is. A különböző területelhatárolásokra viszszautalva Szendy maga is a 33.1938-as megállapítás fenntartása mellett érvel, s felsorolja, melyek azok a tények, melyek az egységesülés mellett, s melyek azok, amelyek ellene szólnak. Hiszen közigazgatási ellentmondásnak tekinthető, hogy a 33.1938-as terület teljes egészében a pestvidéki királyi törvényszék illetékessége alá tartozik, a rendőrségi hatáskörök ellenben valóban vegyesek. Hol a vidéki főkafeladaftá tette a közigazgatási területbeosztásunk újabb s most már általános rendezését" szól a tervezet indoklása, amely az új magyar vármegyék rendszerét rajzolja fel, s amely a túl nagy és túl súlyos Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kettéosztására tesz javaslatot. 20. Szendy Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről, megalkotásának előfeltételéről és lehetőségeiről, Budapest Székesfővárosi Házinyomda, 1942.
