Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság
Pirovits érvei különös montázsát alkotják a városi mérnök Harrer közigazgatási prioritásai elleni racionális érveknek, illetve egyfajta - kicsit szürreális - korlátoltságnak. Első, 1935. februári cikkében ugyanis pontosan rátapint Harrer kedvenc vesszőparipájára, illetve az annak túlhajtásából származó gyengeségekre. Pirovits úgy látja, hogy Harrer téved, amikor a telepítéspolitikát tekinti a városfejlesztés centrális kérdésének, s szerinte „az a helyes városfejlesztő politika, mely a racionális városfejlesztés rendszerét a város szerves egészére kiterjesztve alkalmazza...". (Más kérdés, hogy nyilván Pirovits is tisztában volt azzal, Harrer miért is tér vissza makacsul minden körülmények között e kérdésre. Csakhogy ő nyilván nem akarta elérteni az intenciót, minthogy igencsak ellenezte a Nagy-Budapest koncepciót.) Pirovits jól látta, hogy Harrer már 1908-ban is épp a közigazgatási prioritások mellett kötelezte el magát, s mint meggyőződéses mérnökember, visszautasította e szemléletet. De amilyen konzekvens és logikus Pirovits álláspontja a telepítés-fejlesztés ügyben, olyan zavaros és gyatra lesz fejtegetése, amikor rátér a „modern elméleti várostudomány" normáira, amelyeket ugyancsak kevéssé tudhatnánk meg a ny.műszaki főtanácsostól. Úgy véli pl., hogy a főváros környékén „természetellenes evolucionális folyamat zajlik", a pestkörnyéki városok törvénytelenek. Pirovits állításait kellő eleganciával egyébként Berzenczey Domokos ítélte 12 meg ugyancsak a Városkultúra hasábjain. 12. Berzenczey Domokos: Válasz Pirovits Aladár kollégámnak. Városkultúra 1936. február 29.135-137. o. Ő volt az, aki beszámolt Egyed István Országos Nemzeti Klubban tartott előadásáról 13 , amelyben a közigazgatási szakember összefoglalta a Magyar Szemlében is közzétett fejtegetéseit. Beszámolója szerint a migrációnak, a közigazgatási egységek abszurditásának, a vámhatár élelmiszerdrágító hatásának, a közteherviselés aránytalanságainak érveit hangoztató Egyeddel egyébként több jeles elme is egyetértett. Harrer Ferenc mellett Andrássy Gyula, Preszly Elemér, Zsitvay Tibor, Thrirring Lajos is kifejtette nagyobbrészt egyetértő álláspontját, ők pontosan látták, hogy a főváros elkülönülése nem tartható. Jellegzetes adalék a korhangulatra, hogy ez alkalommal is visszatértek a város keresztény jellegének kérdésére. Több érv hangzott el ugyanis amellett, hogy Nagy-Budapest veszélyeztetné a városi lakosság e tekintetben kialakult arányát. Nos kiderült, hogy az egyesítés csak csökkentené a zsidók számát 23%-ról 20%-ra, azaz szinte javallatosnak mondható. Látnunk kell azonban azt is, hogy az 1936-os vitákban már egyértelműen megfogalmazódott Pest vármegye tisztségviselőinek később egyre radikálisabb szembenállása. Ney Géza főjegyző elutasította az egyesülést, igaz, hogy Karay Krakker Kálmán főispán viszont elkerülhetetlennek tartotta azt. Nem lényegtelen megemlíteni, hogy a Nagy-Budapest elleni érvek egyik legnívósabbikát az itt is felszólaló Szigeti Gyula fogalmazta meg, aki 1934-es tanulmányában komoly szakértelemmel érvelt a várható pénzügyi nehézségek mellett, melyek szerinte egyszerűen 13. Berzenczey Domokos: Budapest környékének közigazgatási rendezése. Városkultúra 1936. március 31.48-51. o.