Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - SIPOS ANDRÁS Reformok és reformtörekvések a fővárosban (1920-1947)

minden európai államban „az újkori polgárosultság vízfejeinek" nevezett nagyvárosok visszafejlesztése kormányzati program szintjére fog emelkedni. A becsatolásra javasolt városok és községek „külön sejtjét teszik a nemzet testének, amely szervezettségében a megapolis milliós lakosságának széteső voltával szemben önálló értéket jelent". A környék lakóinak a becsatolás csak nagyobb közterheket, tőlük távolabb álló igazgatást jelentene és érdekeik elhanyagolását a belső városrészek javára.

26 Szendy álláspontját Harrer is élesen bírálta, éretlennek tartván a helyzetet a teljes becsatolásra. Saját korábbi álláspontjához tért vissza: a környék városait és községeit nyolc megyei város szervezetébe kell összefoglalni, és ezeket törvényhatóságilag kapcsolni a fővároshoz. Ennek eredményeképpen „további fejlődésük azokon a tereken, amelyeken azt elsősorban maguknak kell vállalniuk, a maguk erejéhez igazodnék, amivel szemben közterheik java is számukra volna biztosítva; Budapest törvényhatósága felügyeleti hatáskörében gondoskodhatnék az egység szempontjainak érvényesítéséről; természetesen kötelezve volna, de csak erkölcsileg, a környék fejlődését is anyagilag előmozdítani, ami elől megokolt esetben bizonyára nem térne ki, és szolidaritásánál fogva biztosan előnyösebb helyzetet teremtene ezeknek a községeknek, mint amilyent ezek a vármegye részéről tapasztalhattak." Végül megállapította: „az elsődleges kérdés mégiscsak az, vajon hajlandó-e Nagy-Budapestet a kormány a törvényhozás útján hatalmi szóval megteremteni, mert ez másként alig lesz lehet„27 seges. A kormány hajlandósága 1944 elejére érett meg, amelyet, korabeli feltételezések szerint, nem kis részben Endre László működési körének szűkítése motivált. A politikai és taktikai szempontok elsődlegességét látszik igazolni, hogy a kormány által februárban jóváhagyott törvénytervezet nem foglal állást a leendő közigazgatási szervezet alapkérdéseiben sem (az addigi kerületi igazgatás rendszerét terjesszék-e ki az újonnan becsatolandó területekre, vagy ezek megtartsanak valamit önkormányzati jogosítványaikból). Elvileg kimondja a Magyary és Szendy által javasolt terület Budapesthez csatolását. Az addigi közigazgatási szervek további ideiglenes működtetését írja elő, a velük kapcsolatos alispáni jogköröket a fővárosi polgármesterre ruházza. A javaslat parlament elé terjesztésére a német megszállás miatt már 28 nem kerülhetett sor. A „háromosztatú törvényhatóság" terve és a megye tiltakozása 1945-ben úgy tűnt, hogy küszöbön áll a magyar közigazgatás teljes szervezeti átalakítása, és ebbe harmonikusan illeszkedhet Budapest ügyének rendezése is. A belügyminiszteri székbe került Erdei Ferenc és a közigazgatási osztály vezetőjévé kineve26. Weis István: Nagy-Budapest. Magyar Közigazgatás 1942. zottságának 1942. október hó 29-én tartott rendes közgyűlésén szeptember 6., szeptember 13. elhangzott felszólalása. Különlenyomat. 27. Dr. Harrer Ferenc törvényhatósági bizottsági tagnak 28. OL. K150. BM. Alt. 1.2-j. 166/1944.23. Nagy-Budapest kérdésében a székesfőváros törvényhatósági bi-