Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - SIPOS ANDRÁS Reformok és reformtörekvések a fővárosban (1920-1947)

segítségével tőkeerős és építkezésre hajlandó kezekbe juttatásával kell elősegíteni. A munkálat nagy alapossággal járja körül a fürdőváros-problematikát, leszögezve, hogy „Budapestnek egyéb vonatkozásokban való jelentősége sokkal nagyobb, semhogy a fürdővárosi elgondolás városfejlesztési programmjának vezető vagy éppenséggel kizárólagos szempontja legyen". Ugyanakkor a gyógyforrások intenzív kihasználása esetén „egyedüli igazán nagyvárosi gyógyfürdő volna egy világváros kultúrájával, szórakozásaival és kereskedelmi gócpont voltával, mely télen végzett kúrákra is alkalmas és egy világszerte elismert orvosi egyetem kiváló professzoraira támaszkodhatik, mint konziliáriusokra." E gondolat jegyében részletes javaslatot dolgoznak ki az egyes fürdők szerepkörére, környezetükbe való beilleszkedésükre, fürdőkórház létesítésére. Nagy hangsúlyt kap a zöldterületek kérdése. E tekintetben távlatilag követelményként állítja fel a program, hogy a város bármely pontjától egy-másfél kilométer távolságban ligetnek, parknak kell lennie.

15 A programnak alaptézise volt tehát, hogy a város területének további növelése nem kívánatos. A Budapest vonzáskörében kialakult és vele szerves települési egységet alkotó peremközségek közigazgatási bekebelezésére az első koncepciót a századelőn éppen Harrer dolgozta ki. Ehhez képest azonban a harmincas években 15. Budapest városfejlesztési programja. Az 1937. évi VI. tc. alapján készítendő városfejlesztési terv. BFL. IV: 1403 x. Értékeléséhez lásd még Hegedűs József-Tosics Iván: Budapest Altalános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955). Budapest Főváros Levéltára Közleményei '84 Budapest, 1985.91-97. már némileg módosított álláspontot képviselt, nem tartva alkalmasnak a körülményeket a teljes egyesítésre: „A községi bekebelezésnek ma sem anyagi előfeltételeit, sem lélektani lehetőségét nem látom; ennek ideje egyfelől elmúlt, másfelől még nem érkezett el; ilyenről csak a környék teljes fejletlensége vagy már magasfokú fejlettsége mellett lehet szó."

17 Azt ekkor már kevesen vitatták, hogy a közigazgatási széttagoltság kedvezőtlen, mert lehetetlenné teszi a lényegében összenőtt települések egységes városrendezési, építési politikáját, út- és közműhálózatuk összehangolt fejlesztését. Budapest arra panaszkodott, hogy infrastruktúráját, egészségügyi intézményeit rendszeresen használják olyanok, akik azok fenntartásához nem járulnak hozzá. A környék települései viszont sérelmezték, hogy az onnan Budapestre bejáró munkások kereseti adója valamint az ott megejtett vásárlásaik utáni forgalmi és fogyasztási adójövedelmek a főváros kasszáját gyarapítják, miközben a főváros még az őt a környéktől elválasztó vámvonal révén is tetemes jövedelemhez jut, ami viszont a peremtelepülések lakossága számára óriási terhet jelent. Egyesítés esetén Budapest nemcsak ezekről a jövedelmekről kényszerült volna lemondani, hanem az újonnan becsatolt területek jóval elmaradottabb infrastruktúrájának nagyvárosi szintre hozása újabb hatalmas beruházásokat igényelt volna. A környékbeli települések sérelmezték a főváros „elzár16. Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez kapcsolásáról. Budapest, 1908. 17. Harrer Ferenc: Budapest városfejlesztési programja. Városi Szemle, 1933. l.sz. 10.1.