Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - CSORBA LÁSZLÓ Budapest-gondolat és városegyesítés

ményezései az ipar, közlekedés, kereskedelem és tudomány mezején - foglalja össze a „legnagyobb magyar" törekvéseit a Mégegy szó a forradalom után lapjain - összefüggésben voltak oly centralizációjával a közgazdaságnak és értelmi súlynak, mely Budapestet Magyarország szívévé és Európa elsőrangú városává emelhesse. És itt ő, az ősz Duna két partján, nem csupán egy fényes, egy gyorsan fejlő várost kívánt látni, mely palotáival, árucsarnokaival, iparrakhelyeivel, tudományos és művészeti intézeteivel a nyugat-európai régibb testvérekkel versenyezhessen - nem, ezen ragyogás Széchenyit hidegen hagyta volna, ha az magasabb célokkal nincs párosítva, s az anyagi előhaladáson kívül sokkal fontosabb törekvésnek nem válik eszközévé. Budapest mint a fölvirágzott magyar nemzetiség központja, mint az egyesített erejű és összeforrt érdekű magyar hazának székvárosa bírt előtte jelentékenység, »15 gel. Kemény - akit Széchenyi többször is eredménytelenül kapacitált a maga „csapatához" való csatlakozásra - messzemenően tisztában volt a grófnak azokkal az elképzeléseivel is, amelyek Budapest és a Habsburg-monarchia fentebb említett kapcsolatára vonatkoztak. A Forradalom után című nevezetes röpiratának abban a részében, ahol a reformkor politikai alapproblémáit vette számba, a birodalom nagyhatalmi politikája és a magyar önállóságra törekvés mellett úgy látta, hogy „a 15. Kemény Zsigmond: Változatok a történelemre. Bp. 1982. 424-425. 16. Id. mű 247. A témakör felbukkan Kemény nevezetes Szécheharmadik kérdés, mely számítóbb agyaknál még fölvetette magát, és Széchenyi eszméinek iránytűje volt, arra vonatkozók, hogy az osztrák monarchiának, ezen európai első hatalmasságnak, központja hol legyen? Bécsben-e, midőn főként nyugati hatalmasság marad, vagy Budapesten-e, midőn kelet támaszpontjának, törvényhozójának és diktátorának kellett volna lenni?" A dualizmuskori fővárosfejlesztés egyik döntő faktorát, Andrássy Gyula felfogásának központi gondolatát ragadja meg Kemény a fenti sorok folytatásában. „Bécs vagy Budapest: mindenik óriási irányokat képvisel a külpolitikában. Egyik kizárja a másikat. A nyugot- és keletre támaszkodásban inkompatibilitás van, s ha I* ' 1 > »16 nem is az előterén... a hatmegett. Kemény írásai természetesen csupán a legkiemelkedőbb darabjai annak a szellemi erőfeszítésnek, amellyel az önkényuralom korának hangadó nemesi-értelmiségi csoportjai őrizték-átformálták a reformkor összetett szellemi örökségét. Az eredetében patrióta elképzelések metamorfózisai ugyanakkor sok esetben nacionalista felhangokkal, a sérült nemzettudat hamis kompenzációját szolgáló birodalmi ábrándokkal ötvöződtek. Sajtócikkekben, szépirodalmi alkotásokban mindenesetre újra és újra felbukkant a Budapest-gondolat: Jókai már említett regénye, az 1853-ban megjelent Törökvilág Magyarországon nem csupán a kétszáz évvel korábbi pusztulásnak, hanem saját kora, az ötvenes évek dinamikus városfejlődésének is szentel nényi-életrajzában is, lásd Kemény Zsigmond: Széchenyi István. In: Magyar szónokok és statusférfiak (Politikai jellemrajzok). Szerk. Csengery Antal. Pest, 1851.