Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - CSORBA LÁSZLÓ Budapest-gondolat és városegyesítés

chenyit túlélő nemzedék. Ennek jegyé­ben politizál a Széchenyi-tanítvány An­drássy Gyula, a főváros egyesítését megva­lósító miniszterelnök a hetvenes években. De ennek vágyott valóságát vízionálja a be­vezetőben felidézett regényjelenetekben Jókai Mór is, megalkotva a Budapesten székelő magyar Habsburg, II. Árpád király alakját. Maga a gondolat éppúgy nem gyökeres újdonság, ahogy Széchenyi egyetlen nagy eszméje sem az. A túlnyomóan Magyaror­szágra támaszkodó Habsburg-birodalom ötlete felbukkan a Kárpát-medence kö­zépső és déli vidékeit a százötven éves tö­rök uralom alól felszabadító Savoyai Jenő herceg írásaiban éppúgy, mint Friedrich Gentznek, Metternich herceg legtehetsé­gesebb publicistájának azokban a levelei­ben, amelyekben a napóleoni háborúk for­gatagában újjáalkotandó Ausztriáról érte­kezik. De a század második felének olyan tekintélyeinél is visszhangra talál ez a gon­dolat, mint a magyar politikai emigrációval tárgyaló szárd-piemonti miniszterelnök, Camillo Benső di Gavour, vagy a német 12 kancellár, Otto von Bismarck. Széchenyi zsenialitása - sokan elmondták, leírták már, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni - abban van, ahogyan az átalakulás teljes koncepciójába beilleszti a Budapest-gon­dolat, és az ehhez hasonló ideák „eszme­tömbjeit". Olyannyira bízik az elképzelés nyilvánvalóságában, hogy 1848-ban ebben látja a dinasztia és a magyar érdekek össze­10. Kossuth Lajos iratai 1837 májusi 840 december. K. L. összes munkái VII. S.a.r. Pajkossy Gábor. Bp. 1989.393., 395. 11. Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Bp. 1973.136. hangolásának legfőbb zálogát. Április 21­én, tíz nappal a márciusi vívmányokat megvalósító törvények szentesítése után jegyzi naplójába: „Ha 5. Ferdinánd király kénytelen lesz Budára jönni, akkor lesz va­lami belőlünk!" Amikor júniusban, a látó­határ mind vészesebb elborulása idején Innsbruckban tárgyal az udvarnál Eötvös József minisztertársával, „eget-földet meg­mozgatunk, hogy rábírjuk a császárt, jöjjön Budára". „Akar jönni, de később (!?)", zár­ja kérdőjellel az utolsó audienciáról szóló --13 bejegyzést. Széchenyi kísérletei kudarc­cal végződtek, de magát a gondolatot to­vább viszi a magyar nemzet történelmi hi­vatásán gondolkodó újabb nemzedék. Kell egy közép-kelet-európai vonzáskörzet Kemény Zsigmond, a nagyhatású publi­cista és a modern lélektani regény első ha­zai mestere az abszolutizmus idején, töb­bek között Széchenyiről értekezve figyel­meztetett nemegyszer a fővárosteremtés nemzeti tennivalójának fontosságára. Saját sorsában is döntő fordulópont volt a nem­zeti centrumba költözés: „Ha ön író akar lenni - jegyezte meg 1847 őszén ifjabb Szász Károlynak -, akkor kénytelen leend előbb-utóbb Pestre költözni; mert Pest a szó magasabb értelmében kapitulummá fog válni". 14 A „kapitulumban", a főváros­ban élve személyes élményévé válik mindaz, amit Széchenyi ezirányú aktivitá­sáról régóta tud és olvas. „Minden kezde­12. Minderre lásd Siklóssy id. mű 80. 13. Széchenyi István: Napló. Vál. szerk. jegy;;. Oltványi Ambrus. Bp. 1978.1234, 1273-1274. 14. Szegedy-Maszák Mihály: Kemény Zsigmond. Bp. 1989.316.

Next

/
Thumbnails
Contents