Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - KARÁTSON GÁBOR VAKON, HÁZAK ELŐTT

Akikről Füst Milán írt. Vén csókák, ötvenévesek. Akik felülnek fész­kükön az éjben s nevetnek rajtunk. Valóban itten éltek, a túlsó háztetőn. Ott ugrándoztak, azzal a konok homlokukkal. Egy napon aztán elmentek ők is. Nem maradtak csak azok a nyomorult galambok, a mindenféle betegségeikkel. Galambok költöztek a csókák he­lyére is. Meg persze verebek sincsenek már. (Vannak még viszont néha fecskék, az igaz.) Isten bocsássa meg, a galambokat én nem szeretem. Amikor valaki a környéken irtani kezdte őket, én melléjük álltam mert: még rémesebbek voltak úgy megölve. Ott hevertek temetetlenül a járdán. Csak mi meg ők tudunk már élni ebben a civilizációban. Nem nagy dicsőség, s hosszan tartó se lesz. Teltek-múltak az évek. Nyitva az ablakom; egyszer csak kiáltást hallok szemben a tetőről. Ott volt a csóka, egy. Úgy ereszkedett alá, azzal az ő határozott, gyors mozdulatával, mintha szét akarna ütni a galambok között. Pedig csak megnézte mi a helyzet. Mi lett volna, érted. Ott ültek az ő régi ereszükben ezek a mostani galam­bok. Kiáltani sem kiáltott már másodikat. Elment, ahogy jött. Nélkülük nem megy, világos. Kellenek a csókák és a verebek. Bölcses­ség és derű; a proletárok és a szentek. Nem sikerült ez az egész materia­lizmus. Amihez legkevésbé volt érzéke, az éppen az anyag volt. Kéne egyetlen tiszta kő. Nem átvitt értelemben. Amelyet valahova le lehetne rakni. Hozzáilleszteni aztán egy másikat. Vakok vagyunk, s nincsenek há­zaink, amelyek komoly mondatokat kezdenének mondani nekünk. Csak ilyen nemtudommik, koszlott menhelyek. A kezünk is olyan bizonytalan lett. Szükség volna csak egyetlen igaz épületre, amelynek formáin a lélek elkezdene hazatapogatózni. A csepergő csapok akkor majd megjavulnak, de nem túlságosan. Ol­csóbb lesz a vaj, a retek, a kenyér. Ahol még maradtak bombázási foghíjak, oda parkok települnek. Nyaranta a lakosság (is) locsolja az utcai fákat. Visz­szaállítják, súlyos bírságok terhe mellett, az éjszakai csendrendeletet.

Next

/
Thumbnails
Contents