Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - LENGYEL PÉTER Belső európai tájon

Belső európai tájon LENGYEL PÉTERREL BESZÉLGET MHANCSIK ZSÓFIA ,J{ Kicsinek tavasz óta otthona a környék: a Duna-parti Kispark fiatal fűzfái, a piac, a rakpart szennycsatorna-nyílásaitól a későbbi Kismedve bár házáig és a Szépvölgy utcai telekig. Körülbelül öt utca. (A leégett Lujza gőzmalom helyén. A legjobb házak a városban, a magyar Bauhaus modorában épültek, amikorra az eredeti Bauhaus-mühelyt már szétverte a kisbajuszos vezető, innen balra. Nálunk a béke csalóka látszata ült az ország felett. Egy év múlva pedig, amikor még ki sem hűlt az aszfalt az új utcán, Budapest ostromában lőtték gödrökre-cafatokra. Azért érezzük elnyújtott fegyverszünetnek itt a Medencében, ha nem lőnek...)" (Lengyel Péter és Merényi Endre: Búcsú) Mi határozza meg, hogy egy városban lehet-e élni és hogy jól érzi-e magát benne az ember - Búcsú című könyve erről is szól, meg arról, milyen hangulatokon, emlékképeken keresztül ragadható meg egy ember, jelen esetben egy utcagyerek közérzete.... Hiszen ha jól sejtem, tizenéves lehetett akkoriban. Az újlaki búcsú évében tizenegy voltam. De a Búcsú-be\\ egyes szám első személyű elbeszélő nem ez a gyerek. Az felnőtt ember. Mit jelent az ötvenes években az, hogy utcagyerek? Csak a magam változatáról beszélhetek. A járdáról meg az úttestről, azon az öt háztömb által határolt területen, Óbudán. És leginkább két utcáról, amelyek a mi utcáink voltak: az volt a klub, a lakótér, a játék és a szellemi élet helyszíne, a sportpálya, minden. Nyáron reggel nyolctól sötétedésignyolcig, kilencig, kinek mikor kellett haza menni. Volt, akinek nem kellett. Nekem soha. De ez általános szociológiai jelenség, bárhol a világon így van. Nem a felső-középosztályban, és nem a finom emberek közt, természetesen.