Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - BODOR FERENC A megépíthetetlen város

építették ezeket a Baross utca környékén. Csak szomorúan tudjuk nézni Gerlóczy Gedeon amúgy pompás, nagyvonalú, lendületes Madách sugárút indítását, van itt felhőkarcoló torony s nemesen csillogó krómacél ablakkeretbe zárt, íves ablaksor, amint a ravaszul ködbe vesző tájakba ível át. Mennyi fantaszta terv, mennyi álom a városról! A sugárút építők újból feltámadtak ma is, belevágnak valami városias gigant-poszterbe, kész europlakát lesz a Belső-Erzsébetváros. Ugyanígy beletaposnak a városba a közlekedésszervezők, a háború után majdnem megcsinálták az emelt, íves Margit körutat a hídtól a templomig, így ez az út „alkalmas lenne a legnagyobb sebességek kifejtésére" - elmélkedett egy szakíró a negyvenes évek második felében. Milyen éteri illatok s finom motorhangok töltötték volna be az első emeleti ebédlőket e tájakon! Nota bene: a helyzet most legalább olyan drámai errefelé, mint közel ötven éve. Vagy itt van a nevét akaratán kívül oly sokszor változtató Andrássy út, ami hanyagul, a jövőnek fittyet hányva, torkollt bele a szűk Tisza István (ma József Attila) utcába, éles kanyarra késztetve a konflisokat. Elég csak „néhány épülettömb eltüntetése", s néhány száz bérlő kilakoltatása, máris létrejött a Madách tér-Erzsébet tér-József Attila utcai zűrzavaros pampa. A parkoló felett még látni a második emeleti Weisz doktort, amint átrózsállik frissen mosott hálóingében, amikor a fal felé fordul álmában, furcsa lebegő kisértet az elbontott házak helyén. Persze tervez ide már boldog-boldogtalan mindent, színházat, kultúrpalotát, rockoperát, jó hangost. A boldogemlékezetű, öreg, legyilkolt Nemzeti Szalont is csak széplelkű festészek akarnák visszaépíteni a tér aljára. Városrendezőknek az ilyen haszontalanságok nem kellenek. Dohoghatna az ember mindenek felett, vajh, miért törik a Thököly út több darabra, miért nem egyenes a Bartók Béla út, miért úgy ereszkedik alá a Ferdinánd híd két lehajtója, miért rövid a Sörház utca, és miért végtelen az Üllői út? Tényleg, miért törnek, hajlanak némely rakoncátlan utcák, ahelyett, hogy egyenes terepként szolgálnának a ma Fittipaldijainak? Bizony, még mindig nem tolták el a józsefvárosi pályaudvart, hogy a Népszínház utcából rögvest Kőbányán teremjünk, a Váci út is csak súrolja, épphogy csiklandja Újújpestet, és töltéseket kell kerülnie annak, ki némely rákosi kertvárosokból igyekezne a város belsejébe. Lehetne még sorolni a példákat. De ez így van jól, kell ennyi kis szabálytalanság, ennyi kunkor, házsaroktól takart perspektíva. Geometriának ott van többek között a lakótelep. Ha meg hallgatnánk a forgalomszervezőkre, akkor lehet, hogy állandóan átrohannánk, valósággal kifutnánk nagy örömünkben és izgalmunkban a városból. Ezért szerettük mi a régi Bimbó utcát, ami váratlanul ösvénnyé alakult, hogy aztán újra utca legyen belőle, s ilyen örömöket nyújt a meg-megszakadó Mester utca is a