Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - BODOR FERENC A megépíthetetlen város

A Sugár út torkolatának terve az Operaházzal Linzbauer István akvarellje után, 1871 (LTM - Fényképtára) „Mint napégette, foszlóan hám ló bőrt, fej fjük le a városról az elképzelések rétegeit, vastagon fedi a várostervezői ötlethalmaz a valódi házakat, mégis rojtosodnak, semmivé mállanak a nagy terek komolytalanná az építészeti álmok. " ban Tímeák lapáttal, kutyafesztivállal. Dehát ez is csak egy harmadosztályú lakberendezési prospektus, vállalkozók dezodorspricnis bálja. De régen sem volt sokkal jobb. Hova lettek a múlt tervei, a régi ötletsziporkák, forradalmi gondolatnehezékkel megterhelt haladó kavalkádhalmazok? Hová tűntek a Vágó József által a Tabánba álmodott épületmonstrumok, a tudományos fantasztikus filmek ház-dinoszauruszai, ez a ninivei sűrűségű kőrengeteg, csúzos skandináv fürdővendégek álomparadicsoma? Ennél még a Tabán is jobb volt. Hol van szegény Gregersen Hugó tengerentúlról a Rókus kórház helyére gondolt felhőkarcolója, az Anker ház mellé városnehezékként elképzelt építménye? A telekspekulációtól felhizlalt gigantikus OTI paloták, még jó, hogy rá nem dőltek a mit sem sejtő erzsébetvárosi szatócsokra.