Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - SZEGŐ GYÖRGY Mi következik 2193-ig?

cé. Akkor volna helye drasztikus intézkedéseknek, ha parkolási lehetőségek épülnének. Ezek híján minden szankció csak az „oszd meg és uralkodj" elvének gyakorlását, szemfényvesztést jelent. Szerencsés helyzet, hogy most belvárosi garázsok és parkolók nélkül lehet és kell meghozni valamiféle, az általam előbb vázolt autómentes belvárost, és a sáncokon kívül megépíteni azt, ami eddig egyáltalán sehol nem épült. Amikor a lízingelés adócsökkentő lehetősége robbanást okoz az autópiacon, valamilyen parkoló és garázsépítési adókedvezménynek lennie kell, akár új, akár régi beépítéshez csatlakozna az. Nem tudok arról, hogy az autóboom nyereségéből a szokásos adókon túl a haszonélvezők leadnának akár egy fillért is a gépkocsik tárolására. Furcsa! Éppen ma olvasom a hírt: a Déli pályaudvar parkolójában japán szálloda épül. Fel sem teszem a kérdést... Inkább hangsúlyozom: az első kerületi önkormányzat - vagy akár magasabb fórum - hivatalnoka csak egyértelmű tervek és ezeken alapuló szabályzók meglétével kerülhet abba a helyzetbe, hogy jól döntsön. Ezek híján a legjobb szándék esetén is kilátástalan a küzdelme. Gazdasági és városépítészeti koncepció, tervek kellenek, a lehető legrövidebb időn belül. Pedig a Demszky-programnak van egy jó része: ez a telekvagyonnal, közműfejlesztéssel való gazdálkodásról szól. Megállapítja például azt is, hogy a belvárosba az infrastrukturális fejlettség miatt beáradó tőke semmit nem fizet a külső területek infrastruktúrájának fejlesztéséért. Ha majd nem hajthat be a belső részekbe, kénytelen lesz a most megspórolt tizedet megfizetni, de lehet, hogy az már huszad, sőt harmincad lesz. Lyukakat vágni az utca-szövetbe A közlekedés átalakítása tehát az első operáció lenne. Ezt követhetné az ezen az új területfelhasználáson alapuló várostagolás. Nem igaz, hogy az élet csupán homogén sejtek halmaza, az olyan magasabb szinten szervezett élet, mint egy metropolisé, differenciált módon működik, nemesés mellékszervekkel. A szocialista utópia terméke egy minden pontján összkomfortos - mellesleg a komfort ellenértékeként teljesen átlátható és ellenőrizhető - lakógép-város, amely az ideológiákkal együtt életképtelennek bizonyult. Nem minden városrész lakóértéke azonos a hierarchián belül, és nem mind egyenlően citoyen. Nem is annak épült 100 éve. Természetesen ma magasabb a komfortminimum. Az említett akadémiai tanácskozás lakásonként 5-6 millió forintot jelölt meg a revitalizáció költségeként. Nem is sejtem, milyen közgazdasági eszközökkel lehetne ma ezt előteremteni. Bécsben erre 50% ingyentámogatást, 50% kamatmentes hitelt kapott a lakos. De úgy érzem, van, ahol átlag egy-két millió, másutt három-négy is elég lenne. Mert sok lakó egy költségesebbet úgy sem tudna szinten tartani, másrészt nem a teljes lakóterületet kellene megőrizni. A ma kősivatagszerű VI., VIL, VIII., IX. kerületekbe nem csupán a helybéliek autóinak parkolói miatt, hanem a XX. századi agorák olyan mintái szerint, mint például a Klauzál-, az Almássy tér, a Rózsák tere, Mátyás tér, Mikszáth- vagy a Bakáts tér, újabb „lyukakat" kellene vágni az egynemű utcaszövetbe. A Ferenciek terén egykor egy öt kisebb teret magában foglaló városrész élt. Ez a minta.