Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - SZEGŐ GYÖRGY Mi következik 2193-ig?

építész, Hans Hollein ideája szerinti. A körutak töréspontjain szökőkutakkal és kertvendéglőkkel, ha marad tovább a meteorológiai átalakulás. Ha nem, úgy a télire beüvegezett változattal valódi új területek nyílnának a „kávéházi" irodalmi és kispolgári világ feltámadása számára. Mert a privatizáció árai-lehetőségei mellett ma erre az eredeti üzlethelyiségekben nincs mód. Ott sorra bankok nyílnak. Éppen a példaként fölemlített Barcelona még az olimpia és a párhuzamos sevillai EXPO előtt jó két évtizeddel kidolgozott egy nagyszabású kertépítészeti koncepciót, amelynek csuklópontjait világhírű - nemegyszer katalán származású - szobrászművészeknek kínálták fel, hogy táj-vagy városformáló léptékű alkotást helyezzenek el ott. Az ötletből példamutató városépítészeti-képzőművészeti egységek születtek, méltó folytatásaként egy Antoni Gaudi megálmodta kézműves Barcelonának. (Misztikus tény, hogy Gaudi a század hajnalán közlekedési balesetben vesztette életét.) Hajdan utca, ma tér szobrokkal Budapest és Barcelona nemcsak a katalán-magyar (a hasonló spanyol ill. osztrák elnyomás) párhuzamában és az onnét kiemelkedő nagy egyéni teljesítményekben rokon, hanem a szecesszió, egy kézműves művészeti forradalom sikerében is. A két csúcsteljesítmény között összefüggés lehet. Nekünk van Lechnerünk és egy egész budapesti szecessziós iskolánk, amelynek főművei nem a nagy köztereken, hanem alárendelt helyszíneken épültek. Éppen a hivatalos, Bécset követő, aulikus k.u.k. építészeti ízlés terrorjából is adódóan. Hogy ezek a szecessziós építészeti értékek ma mégis kiemelkedő városi tereken állhassanak, az egyetlen reális lehetőség az őket körülvevő utcák képzőművészeti elemekkel történő térré emelése. Például az Üllői úti múzeumépület egy, a kéz művességének finomságát hasznosító nagyléptékű szoborkompozícióval virtuálisan akár a Körút kereszteződésébe is vonható. Talán lehetőség van erre mégoly rossz adottságú térben is, mint a Hold utcáé, amelyben a Postatakarékpénztár egyedülálló plasztikai szimbolikájú Lechner-épülete áll. Különös, hogy Miro Barcelonai szobra valahogyan a Güel park kerámiaszobrainak formai szabadosságával és színességével tudott ma folytonosságot felmutatni a századforduló felől. Budapest értékei is ehhez a korszakhoz kötődnek, ezt lenne okos és szép folytatni. Amint az egész barcelonai kísérlet igazolta a kontraszt létjogosultságát is. A kortárs magyar képzőművészet két nagy pólusa képes mind a hasonló, mind az ellenpontozó nagy művek, városépítészeti léptékű plasztikák megalkotására. Ennek hagyományai is élnek képzőművészetünkben. Schaar Erzsébetet vagy Samu Gézát említhetném. Tehát építészeti léptékű installációkra gondolok, ám a kiállítások provizórikus lehetőségeihez illeszkedő segédanyagok helyett tartósnemes matériákból, hogy az eredmény a várossal együtt élő-patinázódó, jobb szó híján: köztéri plasztika-építészet legyen. Vagy az építészet csúcsteljesítményeit koronázó, vagy a városépítészeti csorbákat köszörülő alkotás, és egyszerre vidám elem a városépítészeti ráció tengerében. Az alkotó szellem játékosságát és a teljesítmény ünnepét egyszerre hirdethetné ez a program.