Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Víziók - SZEGŐ GYÖRGY Mi következik 2193-ig?

Zöld fal, mint belső városfal Nem is a Nagykörút lehetne a gépjárművek mozgását korlátozó terület határa, inkább a Dráva utca-Aréna út-Dózsa György út-Fiumei út-Orczy út vonala. Idáig tart ugyanis az az egyedülálló eklektikus belvárosi beépítés, amely szinte csodaként (a térség késleltetett fejlődése által) maradt fenn. E zóna útterületeit nem gépkocsikra, hanem szekerekre, hordárkordékra, kézikocsikra, biciklikre és konflisokra tervezték, így lehetne használni ma is. A leghosszabb távolság 4 km itt, jó félóra gyalog. Európa nagy belvárosaiban ez a visszarendeződés most zajlik vagy már meg is történt. Újra lehet a járdán nemcsak közlekedni, de beszélgetni is, az úttesten ólommentesen, kocsiról élelmiszert vásárolni, a tereken heti piacot, körmenetet rendezni, vagy alkalmilag összecsődülni. Sok helyen a reggeli terménypiacot délutánra virágstandok, estére vacsorázó vendéglők teraszai váltják, performerek, festők és színházak jelennek meg újra. Nem egyszerűen parkok kellenek helyettük, hanem a növényekkel együtt a burkolatokkal, közművekkel, utcabútorokkal és okos engedélyekkel felöltöztetett differenciált lehetőségek kialakítása szükséges. Ez tervként közhely lehet, de megvalósulva ezt nevezik a közterületek revitalizációjának. Zöld területre nagyobb léptékben van szükség. Az első fákat 1846-ban a „városvédő" Széchenyi ültette a mai Szabadság tér helyén, a" természetvédő" József nádor tilalma ellenére. (O a fákat Margitszigetnyi, Ligetnyi sűrűségben telepítette.) Addig zöld nem volt a városfalakon belül. De most tulajdonképpen egy erdőnyi zöld fal lehetne a várost védelmező erőd. Ahol a kapukon a nem bentlakó autós számára gépkocsipénz ellenében volna csak bejárás a parkolókig. Ezekről a nagy repülőterekhez hasonlóan kisbuszok és taxik vinnék tovább azt, akinek gyalogosan lassú. Ez a zöld fal visszaadná az egykor még gyalog vagy omnibuszon percek alatt elérhető Város- és Népligetek, az Orczy kert közelségét. Kárpáti Aurél már 1914-ben leírja, hogyan pótolja a pesti polgár a természet utáni vágyát: „Zajlik a Duna s a pestiek a februári dél fényességében apró csoportokba verődve álldogálnak a Halászbástya fehéren szikrázó tornyai alatt... egyszerre megértem ezeket az ácsorgó, sóvárgó nézésű, topogva fagyoskodó embereket, akik nap-nap után feljönnek ide nézni a jeget... elfelejteni egy félórára a kissé bizonytalan stílben épült bérkaszárnyákat, a tülkölő autókat, a szűk utcákon dörögve vágtató kocsikat, hazánk bronzba öntött jeleseit, akikkel iszonyodva álmodik a pesti gyerek... Ezeknek az embereknek - tessék csak nevetni - a természet kell." (Pestiek Budán) A fák is egymás szomszédságában, burkolatlan földben érzik jól magukat, nem egy műanyag gégecső-protézisbe öntött (vagy nem öntött) infúzió élteti őket igazán. Már a régiek kigondoltak egy azóta elfeledett összefüggő belső zöldgyűrűt, éppen az előbb javasolt gépkocsi-tilalmi vonallal párhuzamosan: a Margit-sziget-Vizafogó (az utolsó néhány évben épült be)Aréna úti laktanyák kertje-Allatkert-Városliget-a Keleti pályaudvar helyén és tőle DK-re elterülő lóversenypályák-Kerepesi temető-Józsefvárosi pályaudvar-Tisztviselőtelep-Népliget-Asztalos János park-Fe-