Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

Koncepció és vízió határán - BÍRÓ JUDIT Házak és mesterek (Szemelvények egy újságból)

a hazafiak életének megkeserítőit kíméletlenül eltávolítják állásaikból. De a feljelentő, spicliskedő házmester a mocskos múltnak csupán egyik igazsága. A másik igazság: a kiszolgáltatottság. Kiszolgáltatottság a háziúrnak, a lakóknak, a hatóságnak. Mert házmesternek lenni nem könnyű mesterség. Egyszerre szolgálat és hatalom. Mindenképpen bizalmi állás. 1945 változásai közepette a szakma - önmagát keresve - nevet vált: a pejoratív zöngét kapott „házmester" helyét átveszi „A házfelügyelő". Vas polgármester úr az 143.451/1945. IX. sz. Bp. székesfővárosi polgármesteri rendeletben rendezi a házfelügyelők jogviszonyát és járandóságait. Az éjfél előtt hazaérkező lakó 1 pengőt fizet a házmesternek. Éjfél után a tarifa megháromszorozódik. A szemetet a vicinek kell rendeznie, a szemétpénz őt illeti. Az állásaikban igazolt, a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabad Szakszervezetének tagjaivá váló házmesterek műveltségi szintje nem kielégítő. A szakszervezet kedvezményes színházjegyeket biztosít számukra. A drámai szituációkra éhes házmesterek - jutányos áron - megtekinthetik a Márkus Emília Parkszínház előadását, „Vannak még férfiak" címen. Ez a kedvezmény a későbbiekben a MAFIRT-mozik műsorára is érvényes lesz: a csoportosan érkező házmesterek féláron juthatnak az orosz filmek kínálta szórakozáshoz. Hiába emelik fel a kapupénzt 4 pengőre, 1945 szeptemberében Budapesten 1 kg zsír már 20 ezer pengőbe kerül és a mintegy két millió négyzetméternyi budapesti járdán ingyen sepergető házmester-társadalom egzisztenciálisan bizonytalanságban érzi magát. Mi mással is lehetne az anyagi gondoktól, a társadalmi változásoktól megbomlott házmester-identitást visszaadni, mint a szakma becsületének megerősítésével. 1945 októberében - a választási kampány közepette - Rákosi Mátyás keresi föl az V. kerületi házfelügyelők nagygyűlését és lelkesítő beszédében minden, a rosszul fizető állása odahagyásában gondolkodó házmester számára mestersége szépségének és örök romantikájának visszaszerzését ígéri. „A maguk szerény, de fontos területén kitartóan harcoljanak a demokráciáért és befolyásukat, amely foglalkozásukból önként adódik, különösen ama nők körében hasznosítsák, akik politikailag nem elég tájékozottak. A reakció éppen ezekre a női szavazatokra számít, de téved, amikor annyira lebecsüli tisztánlátásunkat, hogy ne tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a reakciót a demokráciától". A reakció valóban téved. A szakszervezet nemcsak az önfeledt időtöltés pillanatait biztosítja tagjainak, hanem ideológiai továbbképzésükről is gondoskodik. Mert az egyensúlyát vesztett társadalomban nehéz eligazodni. Demokrácia. Reakció. Szociológia. Kommunista. Szociális. Csupa idegen szó. Nagyon sokat vannak forgalomban. És a támogatókra lelt, szakmai hivatástudatában megerősödő - sőt, mi több - politikailag elkötelezetté váló házfelügyelőtársadalom szeme egyszer csak rányílik egy másik világra. Egy igazságos és jogszerű világra. Ahol a házmester nem maga söpri a járdát, hanem az arra illetékes utcatakarító.