Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - HEGEDŰS JÓZSEF - HORVÁTH M. TAMÁS - LOCSMÁNDI GÁBOR - PÉTERI GÁBOR - TOSICS IVÁN Alapelvek - és modell - az önkormányzatok válságának kezelésére

sága attól függ, hogy milyen bevételi lehe­tőségekkel rendelkezik az adott önkor­mányzat, tehát milyen adóalapja, bevétel­szerzési lehetősége van. A szabályozási modell feltételezése szerint a saját bevé­teli lehetőségeit és adóalapját az átlagos mértékben kihasználó önkormányzatnak úgy jár kiegészítő támogatás, hogy a saját bevételek növelésével nem csökken ez a támogatás. Ha viszont a saját lehetőségeit legalább átlagos mértékben nem használja ki az ön­kormányzat, akkor ezt az igényét a támo­gatási rendszer nem ismeri el, mivel csak az átlagos bevételi szinten túl még hiányzó összeget biztosítja. Természetesen az ön­kormányzatnak rendelkezésére áll az a le­hetőség is, hogy a saját kiadásait addig csökkenti, amíg a kisebb saját bevételek­kel, az átlagos támogatást feltételezve a költségvetés fedezete előteremthető. Ez a támogatási gyakorlat annak ellené­re, hogy egyedi önkormányzati átlagokkal számol, valójában nem igényel túlságosan részletező beavatkozást. Az önkormányza­tok saját bevételi kapacitása viszonylag egyszerűen néhány jól mérhető statisztikai mutatószámhoz köthető és a kiadások is cso­portosíthatók. Ezen túl megmarad az ön­kormányzat saját forrásfelhasználási önál­lósága, hiszen az itt vázolt modell csak a támogatások elosztásának módszere, amely az önkormányzat teljes költségveté­sére és nem az egyes részfeladatokra vo­natkozik. A budapesti régió esetében a költségve­tési kapacitások kiegyenlítésére épülő tá­mogatási rendszer alkalmazását megnehe­zíti, hogy a kerületek, települések saját forr rásai között igen nagy súlyú az eszközérté­kesítésből származó bevétel és ezek a va­gyonátadás, vagyonhasznosítás lehetősé­geiből következően erősen szóródnak. Az ebből következő egyenlőtlenségek mér­séklésére az szolgálhat, ha az önkormány­zati vagyon nagyságával arányos mutató­számok (pl. terület, urbanizációs jellem­zők, ingatlanértékek) beépülnek a szabá­lyozási modellbe. A vagyon nagyságát még így is csak nagyon pontatlanul lehet mérni, ezért elkerülhetetlennek tűnik a ténylege­sen eladott vagyon konkrét értékének fi­gyelembevétele is (az eszközértékesítés lenne az egyetlen tényező, ahol a kapaci­tásokon túl a konkrét értékek is beszámí­tásra kerülnének). Egyes funkciók ellátása ágazati önkormányzatokkal Hosszú távon fontos, hogy az általános célú helyi önkormányzatokról mindazok a funkciók le legyenek választva, amelyek piaci alapon racionálisabban működtethe­tnek, szakmai önkormányzatokkal demok­ratikusabban irányíthatóak, vagy állami­gazgatási jellegük miatt nem igényelnek önkormányzati döntést. A helyi önkor­mányzati feladatok között jelentős arány­ban vannak olyan szolgáltatások, amelyek szervezeti-irányítási szempontból egy egy­séget képeznek, az adott település hatá­rain túlnyúlnak, azaz több önkormányzatot érintenek és jellemzően nagy a beruházási forrásigényük. Az ilyen típusú közszolgál­tatások ellátására alakultak ki az ágazati körzetek (special district) 4 . Végső soron tehát az egy feladat ellátá­sára létrehozott, társulásos alapon működő, saját irányítási és gazdálkodási jogokkal rendelkező önkormányzatok nevezhetők

Next

/
Thumbnails
Contents