Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

fele, egyes szakmákban a 80 %-a (de még a mezőgazdászoknak is az egyharmada), itt van a tudományos kutatóbázisok háromnegyede, az egyetemi kapacitások kétharmada. Ez a koncentráció olyan folyamatként érvényesült, amely a magyar vidéki értelmiség felső rétegét - mintegy generációnyi idő leforgása alatt - megfelezte. Az ország szellemi kapacitásai ilyen ütemben húzódtak a fővárosba. A dolog másik oldala természetszerűleg az, hogy Budapest kétségkívül olyan város - egyetlenként az országban -, amely benne van a világ szellemi és gazdasági folyamatainak vérkeringésében. A „vasfüggöny" ezt az összefüggést csak időlegesen volt képes visszafogni, de igazából meggátolni sohasem tudta. így ma a főváros elég jó eséllyel startol egy regionális központi szerepért. Kétségtelen, hogy egy ilyen szerepből az egész ország is profitálhat majd, de az is nyilvánvaló, hogy a mai, főképpen a pénzmozgások által szabályozott gazdasági és társadalmi folyamatok megerősíthetik a fővárosnak azokat a „parazita" vonásait is, amelyek - elsősorban a legutóbbi évtizedekben - kimondottan az ország egészének „belső gyarmatosítása" irányában hatottak. Városi év(tized)gyűrűk szerkezete Budapest mintegy fél évszázad alatt nőtt provinciális révhelyből metropolissá. Ez a gyorsaság azzal a következménnyel járt, hogy az újabb és újabb fejlődési hullámok egy szűk, gyorsan „kinőtt" központ körül torlódtak. A nagyváros termelési, szociális és egyéb területi munkamegosztásából adódó övezetek minden típusára itt az a jellemző, hogy „valamennyi úgyszólván tolakodik a központ felé és így állandó harcban vannak egymással. Valamennyire azonban közös teherként nehezedik az, hogy nincs igazi kiegyenlítő, szabályozó erő felettük, mert Budapesten a nagyvárosiasodás hulláma annyira erős és gyors ütemű lett, hogy ezzel sem az élet maga, sem a városrendező vezetés számolni nem tudott. A fejlődés, minthogy itt elsősorban testi növekedésről van szó, magára hagyatva gyűrűs alakot vesz fel, melyet csak a térszín tehet szabálytalanná. Ez már a központ felé törekvésből is következik. Ezért a legtöbb nagyváros alakja kör. Nem úgy, mint a fallal övezett középkori városoké, ahol a minél kevesebb munkával bezárható minél nagyobb terület eszméje okozta azt, hanem.a nagyvárosi népesség közlekedési költsége, az izotarifa-vonalak által kirajzolt csipkés kör". (Idézet Prinz Gyula nyomán) Ez a fejlődésmenet századunk közepére öt zónát hozott létre a városban, amelyek a pesti oldalon körgyűrűs szerkezetűek, míg a budain a domborzatot követik. Az első a városmag, amely a tipikus cityfunkciót a mai napig sem tudta egészen átvenni, így e funkció hálósán terjedt szét a következő zónában, anélkül, hogy azt modernizálni elég ereje lett volna. A második a bérház-övezet, melyet a századvég épített, a telekspekuláció törvényszerűségeinek megfelelően. A harmadik az egykori városi tulajdonú zóna, amelyben hatalmas tömböket alakítottak ki különféle funkciókkal a városi közösség számára. A XVIII. században a Városligettel kezdődött, majd a Köztemetővel folytatódott zónaképződés a Népligettel, a vasúti pályaudvarokkal, hatalmas ipa-